Lia Brown
Csak ültem az ágyon, megsemmisülve. Nem akartam elhinni, nem akartam semmit hallani, vagy érezni. Kezeim közt szorongattam az újságot, és legszívesebben összetéptem volna. Nem, nem, nem. Nem lehet igaz. Soha nem csalna meg, hiszen szeret... .
Lassan egy hónapja, hogy elmentek, alig kommunikálunk, hiánya felemészt. Még ha a világ legszebb városában is tartózkodom jelenleg - szakmámból adódoan - őt semmi nem pótolhatja. Lehet tőlem Eiffel torony, vagy akár Notre Dame is. Nem érdekel, Zaynt akarom.
És most mégis itt ülök, úgy érzem magam mint egy porcelánbaba. Belül darabokra törtem, amint megláttam a képet, amint egy másik lány mellett mosolyog. Persze, könnyen meglehet, hogy a média felfújja az egészet, hiszen hányszor megtették már ?! De mégis elhagyta azt a bizonyos szórakozóhelyet azzal a lánnyal . Az önbizalmam konkrétan a béka segge alatt pihen, hiszen nézzetek csak rá arra a lányra . Jó a stílusa, magas és gyönyörű. Minden pasi álma.
Előkotortam a telefonom a párnám alól, majd tárcsáztam azt a számot, ami legelőbb eszembe jutott. Csörög... . Már ott voltam, hogy leteszem, mire az ötödik csörgés után beleszólt.
- Szia, pici ! Mizu ? - hallottam kedves hangját.
- Szükségem van rád... - csuklott el a hangom.
- Mi történt kicsim ? - aggódott.
- Gyere ide .. - sírtam fel.
- Lia, Párizs nem egy köpésre van - láttam, ahogyan elmosolyodik előttem.
- Hiányzol ... - sírtam fel ismét, majd kinyomta a telefont.
Semmit nem akartam csinálni, csak az ágyamban maradni egész nap egy bögre kakaóval és a sorozatokkal. Ránéztem a mellettem fekvő újságra, majd ismét elkezdtek potyogni a könnyeim, rá, Zayn arcára .
- Lia, mi a fasz van, Zayn elment a szállodából, csak annyit mondott megy Párizsba. Mi történt baszdmeg ? - vettem fel a percek óta csörgő telefonom.
- Ó, szóval jó estétek volt ? - szóltam bele gúnyosan a telefonba. Könnyeimnek nyoma sem volt, egyedül két ember mellett mertem sírni. Az anyukám előtt, és... és Zayn előtt. Zayn gonolatára fátyolos lett a tekintetem, de vettem egy nagy levegőt, és nem hagytam kicsordulni azt a fránya könycseppet. Nem, amíg le nem tettem a telefont.
- Bocsi Lia, de egyáltalán nem értelek, és jó lenne ha valamelyikőtök elmagyarázná mi a szar van. és Zayn miért ment el szó nélkül Párizsba ! - kiáltott fel Harry.
- Egy szó mint száz, Harry ... újság. És egy bizonyos Sonia Kashuk. A többit rakjátok össze magatoknak - csaptam le a telefont. Nem bírtam tovább, patakokban törtek fel újra a könnyeim, ha akartam se tudtam volna megállítani őket.
***
Ránéztem az órámra, 13:52. Órák óta bámulom a címlapot és nem akarok hinni a szemeimnek. Hiszen szeret, annyiszor bebizonyította már nekem. Amióta belépett az életembe, el sem tudnám képzelni a mindennapjaimat nélküle. Számomra ő olyan, mint a heroin. A saját ízlésvilágomnak megfelelő drog. Amikor a közelében vagyok, a pillangók táncot járnak a hasamban, amikor megérint a pulzusom az egekbe szökik. Nem, belegondolni is rossz volt, hogy mi fog történni, ha az egész cikk igaz. Elhagy ? Nem bírnám ki, belepusztulnék.
Bebattyogtam a fürdőszobába, majd belenéztem a tükörbe. Egy meggyötört, kisírt szemű lány nézett vissza rám, a boldogságnak ami egy hónapja állandó volt, már nyoma sincs. Kicsit elmosolyodtam a pólómon, I ♥ MY BOYFRIEND, írta rajta . Zayntől kaptam az évfordulónkra, azóta ez az állandó pizsi pólóm. Illetve, cserélgetem ez közt, meg Zayn piros-fekete kockás inge közt. Mindig is imádtam elvenni a cuccait, így fél ruhatára a London-i lakásomban pihen.
***
Az ügynökséghez érve lehúztam belépő kártyámat, majd a lifttel felmentem a második emeletre, ahol a fotózásom lesz. Amint felértem szemben találtam magam Daviddel, aki azonnal odarohant hozzám.
- Lia, mi történt ? - David apám helyett apám volt, úgy támogatott, mintha egész életében ismert és szeretett volna.
- Nem akarok beszélni róla - susogtam, és bementem az ideiglenes öltözőmbe, ahol a sminkes és a fodrász már várt.
Bő félóra alatt embert faragtak belőlem, majd mehettem tovább a stylisthoz, aki egy barackszínű pulcsit és egy farmert adott rám, fehér vászoncipővel. Hál' istennek ma nem kellett magassarkúban járkálnom 4-5 órát, pont az hiányzott volna. Egy öleléssel jutalmaztam Rick-nek a ruhákat, majd kimentem a reflektorfénybe, és kezdődhetett az igazi munka.
A fotózás végeztével odamentem Tom-hoz, a fotóshoz miközben ő a laptophoz csatlakoztatta a fényképezője USB kábeljét, és miközben várta hogy betöltődjenek a képek váltottunk pár szót.
Amint megláttam őket ismét rámjött a sírhatnék. Egyáltalán nem voltam megelégedve az eredményekkel, a szemem be volt dagadva a sok sírás miatt, és ezt a jegelés és az alapozó sem tudta helyrehozni. Egy csődtömegnek éreztem magam. Inkább visszamentem az öltözőmbe, majd a cuccaimat összeszedve elhagytam az ügynökség épületét.
Beszálltam a lent rám váró Audi-ba, ami egyenesen a hotelhez vitt. Az utat csöndben ültem végig, leszámítva hogy a zsebemben levő telefon folyamatosan rezgett. Ránéztem a kijelzőre, Harry hív... Liam hív ... Nem fogadott hívások - többnyire a fiúktól - álltak a híváslistámon, de nem akartam foglalkozni velük.
A portán felmutattam a belépőkártyám, majd beszállva a liftbe, egyenesen a tizenkettedik emeletre vitettem magam. Szobámba beérve ledobtam táskám az ágyra és ránéztem az órára. Már este tíz is elmúlt.
Bementem a fürdőszobába, majd felgumiztam a hajam és beszálltam a zuhanykabinba. A forró víz égette a bőröm, de pont erre volt szükségem. A zuhany alatt újra elsírtam magam, hiszen senki nem lát ... ki kell adnom magamból. Amikor Zaynre gondoltam a szivem mintha többezer darabra tört volna, holott semmiben sem voltam biztos. Persze, bízom Zaynben, de ott az a kép...és.
***
Éppen az ágyon feküdtem és úgy körülbelül a huszadik zsebkendőt használtam el, miközben ismét a képet néztem, amikor hívtak a recepcióról. Szipogva szóltam bele.
- Elnézést a késői zavarásért Brown kisasszony. Egy férfi van itt, és beszélni szeretne magával. Állítása szerint nagyon sürgős.
