Lia Brown
- Még egy felest ! - csaptam ingerülten a pultra, jó néhány poháron túl.
- Sok lesz, Lius - jött oda Charles, az egyik német gyerek.
- Leszarom - nevettem fel, majd lehajtottam a tömény whisky-t, és visszamentem a tömegbe táncolni.
A levegő fülledt volt, az emberek egymást érintve táncoltak a szűk helységben. Füst minden fele, a régi stílusú, tipikus francia szórakozóhely tele bulizó fiatalokkal. Éppen Dan-el táncoltam, kezét derekamra vezette, úgy ringattam neki a csípőm. Poharát magam felé fordítottam, és a szívószálon keresztül lehúztam a pohár tartalmát. Táncolva mentem ismét a bárpulthoz. Feldobtam magam egy székre, majd a csapost magamhoz hívtam.
- Kislány, túl sok lesz ma estére- tette le elém a Mojito-t.
- Tudod mi kibaszottul sok nekem ? - beszéltem neki tagoltan.
- Na mi ? - kérdezte mosolyogva, miközben egy újabb koktélt kevert, egy másik vendégnek.
- Az, hogy a pasim megcsalt, érted, aztán meg idejött, és azt hiszi ezzel minden meg van oldva, érted, és aztán visszament és itt hagyott, mint egy darab szart, érted, de még mindig szeretem, érted - nyafogtam neki.
- Értem, biztos lehetsz benne - bólintott, majd közelebb jött hozzám. - De haza kéne menned, és lefeküdnöd. Nem az a legjobb megoldás, ha leiszod magad a sárga földig.
- Nem is vagyok részeg - ráztam hevesen fejem - csak egy ici-picikét becsiccsentettem - röhögtem fel.
- Aha, persze hercegnő, becsiccsentettél. Nyomás vissza a hotelba, és nem ellenkezel velem - ragadta meg karom Charles, majd erőteljesen kezdett kifele húzni a tömegből.
- De a koktélom - sírtam fel.
- Biztos vagyok benne, hogy megissza más - nyitotta ki az ajtót, majd szó szerint kilökött azon.
A friss, csípős levegőre kiérve valamennyire kitisztult a fejem. Leültem az út szélére, majd a köveket kezdtem el rugdosni, és tulajdonképpen ugyanúgy elsírtam Charlesnak is a bánatom, mint a ma este folyamán úgy öt-hat embernek.
- Az ott füves cigi ? - kaptam fel a fejem, mikor Dan és Christopher is kijött a szórakozóhelyről.
- Ja - nyújtotta felém Christopher, már húztam volna bele, ha Charles nem üti ki Chris kezéből.
- Kizárt, hogy Lia ebből szívni fog - ordította le az előbb említett fejét.
- De szeretnék ! - hisztiztem, majd felvettem a földről és húztam pár slukkot belőle. A hatása szétáradt az ereimben, nyugodtság szállta meg a testem. Felsóhajtva dőltem hátra, és csak figyeltem a csillagos eget. Milyen lenne repülni ? Talán megtanulhatom, hiszen a világon semmi nem lehetetlen, végülis semmi gondom nincs. Megtanulok repülni, és elszállok, mondjuk a Marsra. Vagy a Plutóra, onnan jött Marvin is, abban a Disney Channel-es rajzfilmben. Vajon ha visszajövök a földre engem is befogadnak ? Biztosan befogadnak, hiszen szeretnek.
- Most megyünk vissza a hotelba, ebből elég - emelt fel Charles a földről.
- Veszel nekem unikornist ? - mosolyogtam rá bágyadtan.
- Hogyne - hagyta rám, majd egy taxi leintve betuszkolt a hátsó ülésre, barátaival együtt.
- Charles fiú, nem jössz ? - szóltam ki az ajtón, amit szinte a fejemre csapott, majd beült elől.
- Dehogynem - válaszolta idegesen, majd valamit motyogott a sofőrnek.
Az ablaküvegnek támasztottam fejem, úgy figyeltem az elsuhanó várost. Ha nagy leszek, építész leszek, és akkor majd Párizsnál is szebb várost tervezek. Igen, ezt fogom csinálni, mindenki ismerni fog és megállíthatatlan leszek.
- Fények - nevettem fel, amikor elhajtottunk egy étterem előtt, amin villogó piros betűkkel írta annak nevét.
- Nézdmá' mekkora - mutogatott ki az ablakon mellettem Dan, az óriáskerékre - sofőr bácsiii, álljunk meg - könyörgött.
- Ne álljon meg sehol, ahol ezek kérik - utasította mogorván a sofőrt Charles, mire az még gyorsabban hajtott a hotel fele.
- Mindennek elrontója vagy - szóltam rá durcásan Charles-ra. - Ezért ma az én szobámban kell aludj - csaptam a vállára.
- Lius, a fű beszél belőled, na meg a sok pia - súgta hátra. - Dőlj hátra és kussolj.
- Oké - vontam vállat. Normál esetben az ilyen hangnem miatt már régen kiakadtam volna.
Amint megérkeztünk a hotelhez, Charles kipattant az autóból, és kinyitotta előttem az ajtót. A fények szúrták szemem, homályosan láttam a feliratokat, és úgy mindent. A hotel háromszor olyan magasnak tűnt, mint amilyen valójában volt, és a Le Burgundy Paris sokkal fényűzőbbnek tűnt, mint ezelőtt.
A recepcióhoz érve megpillantottam az éjszakázó dolgozókat és a liftre várva köszöntem nekük.
- Helóka, fiúkák ! - integettem nevetve.
- Jó estét, hölgyem - szólt oda egyikük megilletődve.
- Tegeződjünk. Lia vagyok - kiáltottam oda, mielőtt időközben a lift ajtó becsukódott volna.
- Akkor bejössz ? - néztem reménykedve Charles-re, amikor megálltunk a szobaajtóm előtt.
- Dehogy megyek Lia, menj feküdj le - nyitotta ki helyettem az ajtót - Na heló - szólt oda, majd be is csukta azt.
Nevetve terültem ki az ágyon, majd csak néztem a krémszínű mennyezetet, ami ugyanúgy forgott velem, mint a szoba többi része. Oda se nézve vettem ki a táskámból a telefonom, amin állt egy üzenet, Zayntől, amiben az állt hogy megérkezett és ha tudom hívjam fel. Dehogyis hívom fel, hívja fel Sonia. Pff. Úgyse érdekel. Írtam neki egy hosszú, tagolt sms-t, minek lényege tömören annyi volt hogy hagyjon békén, találkoztam vele jobb emberekkel, akik nem csalják a barátnőjüket. Hű, hogy megbánom én még ezt.. .
***
Az ébresztőórám szörnyű hangjára keltem föl, majd telefonomon egyszerűen megnyomva egy kis gombot, átfordultam a másik oldalamra, de az idegesítő hang csak nem hagyott.
Felülve rendesen megszédültem, fejem hasogatott. Körülnéztem a szobában, cipőm a földön hever, ugyanúgy mint a táskám, majd végignéztem magamon. Egy fehér magasított derekú sortban és egy norvég mintás crop-topban voltam. Visszagondoltam, hogy egyáltalán miért nem vagyok pizsamában, aztán szépen lassan beugrott. A német fiúk, aztán az a party...és a Mojito után nem emlékszem semmire. Rengeteget ittam, és táncoltam. Megropogtattam csontjaimat, majd lassan a bőröndömhöz mentem, és kivettem belőle egy fejfájás csillapítót. Szükségem volt rá.
Bementem a fürdőszobába, és belenéztem az óriási tükörbe. A látványtól szinte megijedtem, szemfestékem el volt kenődve, szemem alatt sötét karikák éktelenkedtek, és egy madárfészek is jobban nézett ki, mint a hajam. Gyorsan lemostam a sminkem egy nedves törlőkendővel, majd ruháimtól megválva beszálltam a zuhanyfülkébe. Magamra engedtem a forró vizet, és hagytam hogy végig égesse bőröm. Kezem tarkómra szorítottam, így próbáltam emlékezni a tegnap estére, de nem ment. Annak reményében, hogy a fiúk talán többre emlékeznek gyorsan hajat mostam és kiszálltam a fülkéből.
Bizonytalanul lépkedtem be az étterembe, ahol a legtöbb ember már reggelizett. Tettem magamnak egy pirítóst, majd egy kis sajtot és azzal indultam el, szabad asztalért kutatva, amikor egyik sarokból a nevem hallottam. Odanéztem, majd megkönnyebbültem vettem észre, hogy a tegnap megismert német srácok azok.
- Mondjátok, hogy többre emlékeztek, mint én - ültem be Charles mellé.
- Mi semmire - szólt Dan, majd magára és Christopherre mutatott. - De ez a tökfej tud mindent, és direkt kínoz minket, így mi sem tudjuk mit csináltunk.
- Az szuper - bólintottam. - Légyszi - néztem könyörgőn Charlesra.
- Nyugi Lius, annál több hülyeséget, hogy részegen füveztél nem csináltál - nyugtatott meg, mire nekem a szemöldököm az egekbe szökött.
- Lius ? - néztem rá furán. - Mi az hogy Lius ?
- Ööö, tegnap kérted hogy így hívjunk - ismertette a helyzetet Chris. - Persze, néhány pohár whisky után - vigyorodott el.
- Ti leitattatok ? - csodálkoztam.
- Ittál te magadtól - nevettek fel Daan beszólásán. - És a szórakozóhelyen ahol voltunk, körülbelül egy tucat embernek elmondtad, hogy Zayn mekkora egy seggfej, mert megcsalt majd idejött kiengesztelés képpen.
- Na. Ne - beszéltem tagoltan. - Nem csinálhattam ilyet. Basszus, a telefonom ! - nyúltam az említett készülék után, amit éppen Charles nézegetett. - Mit nézed ?
- Tegnap megitattad. Néztem működik-e - vont vállat. - Tessék.
- Basszus basszus basszus - néztem meg az sms-eket. - Ajj Zayn !
- Nyugi, nem hívtad fel. Bár ki akartad oktatni, de lebeszéltelek róla. Ekkor ivott a telefonod - vázolta fel a helyzetet Charles, mire kezdett derengeni a dolog.
- Lia, mit csinálsz ? - lépett oda hozzám Charles, amikor kint az útpadkán ülve nyomogattam a telefonom.
- Felhívom Zaynt, mert egy köcsög bunkó. Érted, megcsal és érted idejön és azt hiszi hogy minden el van rendezve - húzogattam idegesen össze-vissza a képernyőn az ujjam.
- Add azt ide - vette ki kezemből a telefont. Nem hívsz fel senkit, nem csinálsz hülyeséget.
- De már nem érdekel ez a faszfej - nyafogtam.
- A pia beszél belőled - csóválta a fejét Charles. - Hagyd ezt abba, Lia ! - kiáltott rám erőteljesen, amikor ráncigálni kezdtem karját.
- Akkor baszd meg ! - kiáltottam fel, majd poharam tartalmát ráborítva visszarohantam a szórakozóhelyre.
- Oké, tegnap este nagyon durva voltam - nevettem fel, visszagondolva.
- Az nem kifejezés - bólintottak.
- Charles, bocsi hogy fel akartalak vinni a szobámba, Chris, miért adtad ide azt a cigit ? - hadartam el egy szuszra.
- Nem tudtam, nem tudhattam hogy még soha nem szívtál, és ilyen hatással lesz rád. Amúgy is, valahol el kellett kezdd - vigyorgott rám.
- Na jó, megyek - kaptam be az utolsó falat pirítósom is. - Délután négykor indul vissza a gépem Londonba, még össze kell pakolnom. A telefonszámom megvan, majd csörögjetek rám ha unatkoztok, örülök hogy megismertelek titeket - adtam mindenkinek két-két puszit, majd tányéromat ott hagyva vonultam ki az ebédlőből, egyenesen fel a szobámig.
A napi újság már az éjjeliszekrényen hevert, gondoltam beleolvasok, mielőtt elkezdtem volna pakolni. Jobban tettem volna, ha kezem közé sem veszem. Amint elolvastam a szalagcímet az ütő megállt bennem, hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak.