Nineth


Lia Brown

6 HÓNAPPAL KÉSŐBB



          Fél év telt el, amióta Zaynnel szakítottam azon a bizonyos estén, a lakásán. Nem állíthatom, hogy nem hiányzott az elején, de úgy érzem sikerült túltennem részben magam ezen a fiún. Rájöttem, néha több kárt okozott mint jót tett, és bár részese volt a legszebb hónapjaimnak, sőt, ő tette azzá őket, ez a korszak lezárult. Modell karrierem jelenleg az egekben, a fotózások folyamatosak, és nem utolsó sorban belevágtam az énekesi karrierbe is az elmúlt pár hétben. Stúdióról stúdióra járok, így hálaistennek van ami lekösse az időmet, és kevésbé sem gondolkodok a múltamon, vagy Zaynen. Otthon töltöttem pár hetet a családomnál, az első heteket a szakítás után, hatalmas segítség volt számomra az a szeretet és törődés amit ott kaptam, és ami tudom hogy mindig vár engem ott. 

          A fekete Audiban ülve idegesen kopogtattam a mappámon, amit már jó ideje szorongatok. Írtam pár dalszöveget és David megkért, hogy vigyem be őket a stúdióba, hátha kitudnak hozni valamit belőle, és idővel ki lehet adni egy dalt is, ha még edzem a hangomat. Folyamatos énekórákra járok, szeretnék ebben is jó lenni, szeretném ha elismernének, és végre nem úgy ismerne a nagyvilág, mint Zayn Malik modell ex-barátnője, mert egyenlőre csak ez vagyok. A riporterek, paparazzik, újságírók még mindig nem csitultak, és akárhányszor szóba kerülök, vagy interjút adok, a fő téma a Zaynnel volt kapcsolatom. Szeretném ha végre az emberek a karrieremről érdeklődnének, és nem arról hogy Zayn hány darabra törte a szívem. Szó szerint.
          -A hátsó bejárathoz, kérem - szóltam előre a sofőrnek, amikor megláttam a stúdió előtt összegyűlt nagyobb tömeget. Lassan kezdtem hozzászokni az emberek tömegéhez, de még mindig nem megyek közéjük, ha nem muszáj. 
          - Rendben, kisasszony - mosolygott hátra Emanuel, készséges sofőröm, és bekanyarodott a zsákutcába. 
          - Köszönöm - szóltam vissza, miközben kiszálltam, majd siettem is be a stúdióba. 

          Davidet a keverő pultnál találtam, a zeneszerzővel együtt, éppen dolgoztak egy alapon, amire rákerül idővel egy szöveg, remélhetőleg azok közül amiket a hónom alatt szorongatok. 
           - Lia, végre - adott két puszit David - na lássuk mit hoztál - szóhoz sem jutottam, kikapta kezemből a mappát és nekikezdett az első dalnak. Néhányat még addig írtam, míg otthon voltam, a szakításunk utáni időszakban, ez tükröződik is néhány dalon. - Ez de nyálas - nevetett fel David. Hát, legalább őszinte... - de valamilyen furcsa oknál fogva tetszik. 
            - Melyik ? - léptem mellé, és lenéztem a lapra - á, igen..ezt mondjuk egy pörgős alappal tudnám elképzelni, nem valami túlcsorduló, érzelmes számként amin a tinédzserek 99%-a kisírja a szemeit, mert a középiskolai szerelmük átnéz már rajtuk. 
            - Szeretem, mert realista vagy - ölelt át David. - Hé, Ric, figyeld a szöveget - szólt oda David a zeneszerzőnek és elkezdte olvasni - Happier times flash through my mind, we both say it's over and I believe it this time. All the pain that I hide, let it play through the night..*
            - És itt bejön a pörgős rész, felgyorsítjuk, és nagyjából ez lesz a fő motívuma a dalnak - szakította félbe Ric. 
            - Ugyan erre gondoltam - értettem egyet - innen jönne úgy, hogy A sad sad serenade, sad serenade, we almost got it right. A sad sad serenade, sad serenade for every broken heart tonight.**
            - Van benned valami te csaj - csóválta a fejét Ric. -  Hadd lássam tovább - elvette Davidtől a mappát és átfutotta a dalt. - Itt van a rész, hogy I won't regret what I won't forget, the time we spent together is all I have left*** na most ezt én kicserélném, valami olyasmire hogy I won't regret what I won't forget, memories and your number is all I have left.****
            - Ahogy Liát ismerem a száma már nincs meg neki - poénkodott David. 
            - Nem ez a lényeg - csitítottam. - Tényleg jobb lesz, köszönöm. 
          - Na, következő - fordított Ric, majd átolvasta - hoppá, Lia. Nem gondoltam volna rólad - rögtön tudtam melyik dalra gondol - If I had a choice, if I had my way , boy you know we'd do it every single day***** - olvasta fel hangosan Ric. Én csak felnevettem és megvontam a vállam, mire David rosszállóan nézett rám. 
          - Rio de Janeiro, mi ? Don Huan ? - utalt David az egyik srácra, akivel egy fotózás alkalmával találkoztam. Elég aranyos volt, meg kell hagyni, és eléggé egymásra is találtunk az egyik öltözőben a második közös fotózásunk alkalmával, a többit nem részletezném.
          - Igen - zártam le ezt a beszélgetést vörös fejjel. - Ne hibáztass, jó volt. 


***
           Kimerülten tértem vissza lakásomra, ahogy beértem az ajtón az első dolgom az volt hogy levetettem magam az ágyra, és mint minden női lény, levettem a melltartómat, mert ennél jobb érzés a világon kevés van. Miközben feküdtem az ágyon végig görgettem néhány közösségi médián, egy cikken különösen megakadt a szemem. Zayn Malik továbblépett? olvastam a nagy, piros betűkkel írt szalagcímet. Rákattintottam, és a gyanúm beigazolódott. Zayn kézen fogva, Perrievel London utcáin, a napokban. Nem is tudtam, hogy a városban van. Néhányszor még beszéltünk a szakításunk után, de az első egy hónap után minden kommunikáció megszűnt köztünk. Egyedül Harryvel maradtam nagyon jó kapcsolatban, vele legalább heti szinten beszélek. Ő tényleg az a fiú, aki nem ítél el azért, ami Zaynnel történt, vagy egyáltalán nem zavarja, hogy amikor ex-szeretőm a háttérből megkérdezi Harry kivel beszél, ő csak simán rá kell vágja hogy Liával. És láthatólag ez Zaynt se zavarja, ami engem már picit kellemetlenebbül érint. 
          Kis idő elteltével összeszedtem magam és lezuhanyoztam, majd egy pohár teával bekuckóztam az ágyamba, és kerestem egy szimpatikus filmet. Választásom a Lopott idő című fílmre esett, nagyon megfogott a leírása, így az estémet Justin Timberlake és Amanda Seyfried, na meg a pohár teám társaságában töltöttem. 

*Boldogabb idők villanak fel a fejemben, mindketten azt mondjuk vége, és ezúttal én is elhiszem. Az összes fájdalom, amit elrejtek, hadd szóljon az éjjelen át.

**Egy szomorú, szomorú szerenád, szomorú szerenád, majdnem jók voltunk. Egy szomorú, szomorú szerenád, szomorú szerenád, minden törött szívnek ma este. 

***Nem fogom megbánni amit nem felejtek, az együtt töltött idő minden, ami nekem maradt. 

****Nem fogom megbánni, amit nem felejtek, az emlékek és a számod minden, ami nekem maradt. 

*****Ha lenne egy választásom, ha rajtam múlna, fiú, minden este megtennénk.           
Bejegyezte:

Eighth


Lia Brown


          Többször elolvastam újra és újra a cikket, de ugyanazt mondta el nekem. Csatoltak egy képet rólam, amint tegnap este az út szélén ülök Charles-al, Dan-el és Christopher-el, miközben füves cigit szívok. Ennél jobb pillanatot le sem kaphattak volna. Azt taglalták, hogy vajon Zayn miatt züllöttem el ? A megcsalásos sztori miatt ?
          Azonnal tárcsáztam David-et, ő talán tud valamit tenni a mai újság beszüntetése érdekében.
          - Láttad ? - szóltam bele köszönés nélkül. 
          - Igen Lia. Már intézkedtem, de visszafele a repülőn lesz egy-két szavam hozzád. Magánrepülőt intéztem el az újságírók és riporterek miatt, hiszen ebből óriási botrány lesz, négy helyett egykor találkozunk a repülőtéren, ajánlom hogy ne késs - hadarta el David, eléggé fenyegető stílusban, majd megszakadt a vonal. Oké, jelenleg negyed tizenegy van, tizenegyig összepakolok, fél óra alatt elkészülök és remélem nem lesz nagy forgalom, így beérek egy órára a reptérre.

          Kivettem egy farmert és egy felsőt, majd a többi cuccom beledobáltam a bőröndömbe és a fürdőszobából is összeszedtem a dolgaimat. Tíz perc alatt megtelt az óriási, fekete bőrönd, majd a kint hagyott ruhákat felkapkodtam magamra. Még egyszer csekkoltam az összképet, feltoltam egy napszemüveget a fejemre és lesiettem a recepcióhoz, hogy kijelentkezzek.

***

          - Mégis hogy gondoltad Lia? Magyarázd már el nekem hogy hogy a picsába gondoltad te ezt? - ordibált velem David, körülbelül amióta találkoztunk a reptéren. Már a gépen vagyunk, de csak nem fejezi be. Nem is várom el tőle, tényleg durva az az újságcikk, még akkor is ha nagy része - mint szokás - fel van fújva a nagyérdeműnek. 
          - Dave, nem akarok kifogásokba bocsátkozni, de tudod milyen hetem volt - szóltam halkan. Az ő hangjához képest ez csak suttogásnak hallatszott - kieresztettem a gőzt. Bár lehet picit jobban mint kellett volna. De el van túlozva, te is tudod. 
          - Valahogy lemosom rólad, megoldjuk, de tudod hogy csalódtam benned ugye ? Füvezz tőlem, baszki, én is füvezek, a fél világ füvezik, s még magának se vallja be, de ne az út szélén csináld kérlek, kamerák kereszttüzében, segg részegen - szerettem David-et, szókimondósága és őszintesége miatt, na meg meg van hozzá az éles nyelve is. 
          - Tanultam belőle - mosolyogtam rá Davidre. 
          - Remélem - zárta le, majd elfordult az ablak fele. 


          A pár órás repülőúton volt időm gondolkodni, a németekkel szembeni viselkedésem még hagyján, valószínűleg soha többet nem találkozok velük, csak egy vad éjszaka volt, viszont Zayn már más eset. Hogy vele hogyan tisztázom az újságcikket, és az éjjeli sms-em, na az már egy kemény menet lesz. Igazából fogalmam sincs mit érzek jelenleg, mert akarom őt magam mellett, viszont valami megváltozott bennem. Nem vagyok benne biztos, hogy az a kötődés nem túl erős. Gyakorlatilag egy embertől függök. És nem, ez nem saját magam, ez jelenleg Zayn, és ezen változtatni kellene. 

***

2 HÉT MÚLVA

          Izgatottan vártam a repülőtér biztonsági szobájában, Zaynnék gépe akármelyik pillanatban landolhat, és akármelyik pillanatban beléphetnek ebbe a szobába. Csak percek kérdése, és újra láthatom. Nem beszéltem vele az elmúlt két hétben, nem válaszolt az smseimre, és a hívásaimat is elutasította, és én mégis itt vagyok és várok rá. Rengeteg dolog kavarog a fejemben, amit meg kell beszélnünk, nem tudom mit mondhatnék neki arról az éjszakáról Párizsban, vagy az újságcikkről, vagy akár az smsemről. Azt hiszem némiképpen enyhít a helyzetemen, hogy Zaynről újra megjelent egy újságcikk, ami megcsalásról szól, most Perrie Edwards a lány, és bár meglepő, ezúttal nem érintett annyira mélyen mint a Sonia-s hír. 
          Az ajtó kinyílt, elsőnek Liam lépett be rajta. Amint meglátott megtorpant az ajtóban, mosolya az arcára fagyott. 
          - Lia...szia - préselte ki magából a szavakat. Meglepődöttség tükröződött rajta. - Hát te?
          - Meglepi - mosolyogtam rá kínosan, majd közelebb mentem hozzá és megöleltem. - Jól utaztatok ?
          - Ja - vetette oda, majd anélkül hogy vissza ölelne, kikerült és leült a kanapéra. 
          - Liuuuuu - rontott be Harry az ajtón, majd felkapott az ölébe. Hát, örülök hogy legalább vele a kapcsolatomra nem volt hatással ez az egész ügy. 
          - Hogy vagy lelkem ? - borzoltam össze nevetve a haját. - Ideje vágatni - utaltam loboncára, mire csak legyintett és helyet foglalt Liam mellett. 
          Louis és Niall együtt érkeztek, mindkettejük arcára kiült a meglepettség, de ők viszonylag normálisan fogadtak. Egyikük sem akadt ki annyira a látványomon, mint Liam. Ami azt illeti, nem tudom neki mi problémája lehet velem, de majd kiderül ez is. 
          - Te,  Harry - szóltam oda - Zayn ? - Liam felém kapta a fejét, majd egy rosszalló pillantással lenézett a mobiljára.
          - Valahol kint leragadt a rajongóknál - vont vállat - most már kell jöjjön - s mintha egy végszó lett volna, mire Harry ezt kimondta, Zayn belépett a szobába, s ahogy meglátott az ajtóban lefagyott, táskáját ledobta, odajött s magához húzott. Na, ezt nem vártam. Jólesett beszívni az illatát, úgy kapaszkodtam belé mintha az életem múlna rajta. Most, hogy itt van minden sokkal egyszerűbbnek tűnik. Hiányzott, hiába is tagadom. 
          - Mit csinálsz itt te őrült ? - mormogta a hajamba, miközben még mindig ölelt. 
          - Gondoltam megleplek - engedtem el, majd adtam egy puszit a szájára. 
          - Hát meglepődtem - komolyodott el. - Hosszú éjszakád lesz, babe - kacsintott rám, mire a többiek húgatni kezdtek - nem kell semmi rosszra gondolni - nyugtatta őket Zayn - én és Lia hosszasan elbeszélgetünk, mert van miről - nézett rám. Nem tudtam sokáig állni pillantását, inkább lesütöttem fejem és a  cipőm orrát kezdtem tanulmányozni. 

          Ismerem Zaynt. Hiányoztam neki, ezért nem tud rideg lenni velem, de egyértelmű hogy haragszik, látszik azon ahogy hozzám ér vagy ahogyan rám néz. Egyszerre dühös és elégedett, és nem tudom melyik jelenleg az amelyik inkább megijeszt... .

***

           Hazajöttem, hogy pakoljam össze a dolgaimat. Ma este Zayn lakásán alszom, van amit megbeszélnünk s amit átrágnunk együtt, nem tudom mi fog kisülni ebből az estéből. Vegyes érzéseim vannak ezzel a fiúval kapcsolatosan, mindig is rejtélyes volt, soha nem tudtam hová tegyem a viselkedését és ez az egyre növekvő csajozós híre nem vet túl jó fényt se rám, se rá. A másik fele meg, hogy én is hibáztam, és bár koránt sem olyan komoly, mint az övé - szerintem - ismerem őt, jobban ki fog akadni azért, hogy egy fiú mellett dekkolok a járdán, mint azon hogy füves cigi van a kezemben és a szemem olyan mint egy kínai pillogtatója. Összepakoltam a pizsamám és néhány szükséges dolgot, majd hívtam egy taxit, és amíg arra vártam magamra vettem a bőrdzsekim és a cipőmet, majd egy utolsó pillantást vetve saját tükörképemre beszálltam a liftbe. 

          - Zayn ? - léptem be a lakásába. A fürdőszobából víz csobogás hallatszott, biztosan zuhanyzik. Bevittem a szobájába a táskámat, majd a kabátomat is ledobtam az ágyra, és kimentem a konyhába. Töltöttem egy pohár vizet magamnak és leültem a pultra, hogy megvárjam amíg végez Zayn. 
           - A frászt hozod rám ! - lépett be a konyhába meglepődve. - Mikor jöttél ?
           - Úgy öt perce - vontam vállat. - Bocsi - tettem hozzá egy angyali mosoly kíséretében, majd odamentem hozzá és átkaroltam meztelen felsőtestét. 
           - Nem, Lia - húzódott el. - Amitől a fiúk előtt megjátszottam, és a kamerák előtt megjátszottam attól még kibaszottul nincsenek rendben köztünk a dolgok, szerintem ezt te is nagyon jól tudod. - Megjátszotta? Most komolyan ?
           - Ja, hogy kellek a jó hírneved őrizgetésére ? - húztam gúnyos mosolyra a szájam. 
           - Ne forgasd ki a szavaimat, te nő. Annyi az egész hogy szerintem van megbeszélnivalónk mielőtt megduglak - jelentette ki. 
           - Tessék ? - nem szoktam meg Zayntől ezt a nyers beszédet, váratlanul is ért. Amerikában rendesen felvágták a nyelvét, kíváncsi vagyok ki tehet róla.
           - Hát nem azért jöttél ? - nézett rám egy félmosollyal. 
           - Nem vagyok sem Sonia Kashuk, sem Perrie Edwards, hogy dugni járjak hozzád - csattantam fel. 
           - Ja, igaz igaz, te a szőke pasijaidhoz jársz dugni - kacsintott. 
           - És elkezdődött... - sóhajtottam fel. 

          Egy óra elteltével még mindig ugyanaz volt a téma, a németek, akiket Zayn csak "szőke pasik"-ként emlegetett, Sonia és Perrie. Mindkettőnk fújta a magáét, makacsságunk egyike azoknak a dolgoknak amikben nagyon is hasonlítunk egymásra. 
           - Mit csináltál Perrievel is Zayn ? Azt ne mondd nekem hogy vele sem volt semmi, ami azt illeti ezek után abban is kételkedem hogy Soniaval nem történt semmi. 
           - Igen, Lia, lefeküdtem fél Amerikával - csattant fel. - Bevallom, Perrievel történtek dolgok, de Soniaval nem. Esküszöm. - ennyi kellett, tekintetem fátyolossá vált. Az egész szobában csend volt. Leültem törökülésben az ágy szélére, s úgy néztem fel Zaynre. 
            - Szóval igaz. Megcsaltál. - préseltem ki magamból a szavakat. 
            - Lia, én ... - leült mellém, átkarolta a vállam, de elhúzódtam. 
            - Ne érj hozzám - csúsztam arrébb. 
            - Esküszöm nem jelentett semmit - emelte rám hatalmas, már szinte fekete szemeit, amelyekben annyira szeretek elveszni. 
            - Nem érdekel, Zayn. Megtörtént. Nem fogsz tovább alázni az egész világ előtt, az elsőt még valahogy lenyeltem, de ez már kezd sok lenni. Sajnálom, de... - nagy levegő Lia, meg tudod tenni! - szerintem kellene szüneteltetnünk ezt a kettőnk közt levő dolgot. 
            - Hogy érted, hogy ... szüneteltetni ? - láttam a szeme sarkában egyre csak gyűlő könnycseppeket.         
            - Tudod hogy értem - suttogtam. - Szerintem jobb ha most megyek - álltam fel az ágyról.
            - Lia, kérlek ne - kapott kezem után, s ő is felállt. - Szeretlek - nézett mélyen a szemembe, a könnyek folytak le az arcán, ugyanúgy mint az enyémen is.
            - Én is szeretlek - mondtam ki, majd elengedtem kezét. - De ez így nem működik. Folyamatosan csak megalázol ezekkel az újságcikkekkel, és az, hogy még igaz is, feltette az i-re a pontot. Nem gondoltam volna hogy te leszel az a személy, aki ennyi fájdalmat hoz az életembe, aki eléri hogy kétségeim legyenek önmagammal szemben. Sajnálom Zayn, ennek vége. Viszlát - mosolyogtam rá utoljára, majd vissza se nézve kisétáltam az ajtón.   
Bejegyezte:

Seventh


Lia Brown


          - Még egy felest ! - csaptam ingerülten a pultra, jó néhány poháron túl. 
          - Sok lesz, Lius - jött oda Charles, az egyik német gyerek. 
          - Leszarom - nevettem fel, majd lehajtottam a tömény whisky-t, és visszamentem a tömegbe táncolni. 

          A levegő fülledt volt, az emberek egymást érintve táncoltak a szűk helységben. Füst minden fele, a régi stílusú, tipikus francia szórakozóhely tele bulizó fiatalokkal. Éppen Dan-el táncoltam, kezét derekamra vezette, úgy ringattam neki a csípőm. Poharát magam felé fordítottam, és a szívószálon keresztül lehúztam a pohár tartalmát. Táncolva mentem ismét a bárpulthoz. Feldobtam magam egy székre, majd a csapost magamhoz hívtam. 
          - Kislány, túl sok lesz ma estére- tette le elém a Mojito-t. 
          - Tudod mi kibaszottul sok nekem ? - beszéltem neki tagoltan. 
          - Na mi ? - kérdezte mosolyogva, miközben egy újabb koktélt kevert, egy másik vendégnek. 
          - Az, hogy a pasim megcsalt, érted, aztán meg idejött, és azt hiszi ezzel minden meg van oldva, érted, és aztán visszament és itt hagyott, mint egy darab szart, érted, de még mindig szeretem, érted - nyafogtam neki. 
          - Értem, biztos lehetsz benne - bólintott, majd közelebb jött hozzám. - De haza kéne menned, és lefeküdnöd. Nem az a legjobb megoldás, ha leiszod magad a sárga földig. 
          - Nem is vagyok részeg - ráztam hevesen fejem - csak egy ici-picikét becsiccsentettem - röhögtem fel. 
          - Aha, persze hercegnő, becsiccsentettél. Nyomás vissza a hotelba, és nem ellenkezel velem - ragadta meg karom Charles, majd erőteljesen kezdett kifele húzni a tömegből. 
          - De a koktélom - sírtam fel. 
          - Biztos vagyok benne, hogy megissza más - nyitotta ki az ajtót, majd szó szerint kilökött azon. 

          A friss, csípős levegőre kiérve valamennyire kitisztult a fejem. Leültem az út szélére, majd a köveket kezdtem el rugdosni, és tulajdonképpen ugyanúgy elsírtam Charlesnak is a bánatom, mint a ma este folyamán úgy öt-hat embernek. 
          - Az ott füves cigi ? - kaptam fel a fejem, mikor Dan és Christopher is kijött a szórakozóhelyről. 
          - Ja - nyújtotta felém Christopher, már húztam volna bele, ha Charles nem üti ki Chris kezéből. 
          - Kizárt, hogy Lia ebből szívni fog - ordította le az előbb említett fejét. 
         - De szeretnék ! - hisztiztem, majd felvettem a földről és húztam pár slukkot belőle. A hatása szétáradt az ereimben, nyugodtság szállta meg a testem. Felsóhajtva dőltem hátra, és csak figyeltem a csillagos eget. Milyen lenne repülni ? Talán megtanulhatom, hiszen a világon semmi nem lehetetlen, végülis semmi gondom nincs. Megtanulok repülni, és elszállok, mondjuk a Marsra. Vagy a Plutóra, onnan jött Marvin is, abban a Disney Channel-es rajzfilmben. Vajon ha visszajövök a földre engem is befogadnak ? Biztosan befogadnak, hiszen szeretnek. 

          - Most megyünk vissza a hotelba, ebből elég - emelt fel Charles a földről. 
          - Veszel nekem unikornist ? - mosolyogtam rá bágyadtan. 
          - Hogyne - hagyta rám, majd egy taxi leintve betuszkolt a hátsó ülésre, barátaival együtt. 
          - Charles fiú, nem jössz ? - szóltam ki az ajtón, amit szinte a fejemre csapott, majd beült elől. 
          - Dehogynem - válaszolta idegesen, majd valamit motyogott a sofőrnek. 

          Az ablaküvegnek támasztottam fejem, úgy figyeltem az elsuhanó várost. Ha nagy leszek, építész leszek, és akkor majd Párizsnál is szebb várost tervezek. Igen, ezt fogom csinálni, mindenki ismerni fog és megállíthatatlan leszek. 
           - Fények - nevettem fel, amikor elhajtottunk egy étterem előtt, amin villogó piros betűkkel írta annak nevét. 
           - Nézdmá' mekkora - mutogatott ki az ablakon mellettem Dan, az óriáskerékre - sofőr bácsiii, álljunk meg - könyörgött. 
          - Ne álljon meg sehol, ahol ezek kérik - utasította mogorván a sofőrt Charles, mire az még gyorsabban hajtott a hotel fele. 
           - Mindennek elrontója vagy - szóltam rá durcásan Charles-ra. - Ezért ma az én szobámban kell aludj - csaptam a vállára. 
           - Lius, a fű beszél belőled, na meg a sok pia - súgta hátra. - Dőlj hátra és kussolj. 
           - Oké - vontam vállat. Normál esetben az ilyen hangnem miatt már régen kiakadtam volna. 

          Amint megérkeztünk a hotelhez, Charles kipattant az autóból, és kinyitotta előttem az ajtót. A fények szúrták szemem, homályosan láttam a feliratokat, és úgy mindent. A hotel háromszor olyan magasnak tűnt, mint amilyen valójában volt, és a Le Burgundy Paris sokkal fényűzőbbnek tűnt, mint ezelőtt.
          A recepcióhoz érve megpillantottam az éjszakázó dolgozókat és a liftre várva köszöntem nekük. 
          - Helóka, fiúkák ! - integettem nevetve. 
          - Jó estét, hölgyem - szólt oda egyikük megilletődve. 
          - Tegeződjünk. Lia vagyok - kiáltottam oda, mielőtt időközben a lift ajtó becsukódott volna. 

          - Akkor bejössz ? - néztem reménykedve Charles-re, amikor megálltunk a szobaajtóm előtt. 
          - Dehogy megyek Lia, menj feküdj le - nyitotta ki helyettem az ajtót - Na heló - szólt oda, majd be is csukta azt. 

           Nevetve terültem ki az ágyon, majd csak néztem a krémszínű mennyezetet, ami ugyanúgy forgott velem, mint a szoba többi része. Oda se nézve vettem ki a táskámból a telefonom, amin állt egy üzenet, Zayntől, amiben az állt hogy megérkezett és ha tudom hívjam fel. Dehogyis hívom fel, hívja fel Sonia. Pff. Úgyse érdekel. Írtam neki egy hosszú, tagolt sms-t, minek lényege tömören annyi volt hogy hagyjon békén, találkoztam vele jobb emberekkel, akik nem csalják a barátnőjüket. Hű, hogy megbánom én még ezt.. .

*** 

          Az ébresztőórám szörnyű hangjára keltem föl, majd telefonomon egyszerűen megnyomva egy kis gombot, átfordultam a másik oldalamra, de az idegesítő hang csak nem hagyott. 
          Felülve rendesen megszédültem, fejem hasogatott. Körülnéztem a szobában, cipőm a földön hever, ugyanúgy mint a táskám, majd végignéztem magamon. Egy fehér magasított derekú sortban és egy norvég mintás crop-topban voltam. Visszagondoltam, hogy egyáltalán miért nem vagyok pizsamában, aztán szépen lassan beugrott. A német fiúk, aztán az a party...és a Mojito után nem emlékszem semmire. Rengeteget ittam, és táncoltam. Megropogtattam csontjaimat, majd lassan a bőröndömhöz mentem, és kivettem belőle egy fejfájás csillapítót. Szükségem volt rá. 
          Bementem a fürdőszobába, és belenéztem az óriási tükörbe. A látványtól szinte megijedtem, szemfestékem el volt kenődve, szemem alatt sötét karikák éktelenkedtek, és egy madárfészek is jobban nézett ki, mint a hajam. Gyorsan lemostam a sminkem egy nedves törlőkendővel, majd ruháimtól megválva beszálltam a zuhanyfülkébe. Magamra engedtem a forró vizet, és hagytam hogy végig égesse bőröm. Kezem tarkómra szorítottam, így próbáltam emlékezni a tegnap estére, de nem ment. Annak reményében, hogy a fiúk talán többre emlékeznek gyorsan hajat mostam és kiszálltam a fülkéből. 

          Bizonytalanul lépkedtem be az étterembe, ahol a legtöbb ember már reggelizett. Tettem magamnak egy pirítóst, majd egy kis sajtot és azzal indultam el, szabad asztalért kutatva, amikor egyik sarokból a nevem hallottam. Odanéztem, majd megkönnyebbültem vettem észre, hogy a tegnap megismert német srácok azok.
          - Mondjátok, hogy többre emlékeztek, mint én - ültem be Charles mellé. 
          - Mi semmire - szólt Dan, majd magára és Christopherre mutatott. - De ez a tökfej tud mindent, és direkt kínoz minket, így mi sem tudjuk mit csináltunk. 
          - Az szuper - bólintottam. - Légyszi - néztem könyörgőn Charlesra. 
         - Nyugi Lius, annál több hülyeséget, hogy részegen füveztél nem csináltál - nyugtatott meg, mire nekem a szemöldököm az egekbe szökött. 
          - Lius ? - néztem rá furán. - Mi az hogy Lius ? 
          - Ööö, tegnap kérted hogy így hívjunk - ismertette a helyzetet Chris. - Persze, néhány pohár whisky után - vigyorodott el.
          - Ti leitattatok ? - csodálkoztam. 
          - Ittál te magadtól - nevettek fel Daan beszólásán. - És a szórakozóhelyen ahol voltunk, körülbelül egy tucat embernek elmondtad, hogy Zayn mekkora egy seggfej, mert megcsalt majd idejött kiengesztelés képpen. 
          - Na. Ne - beszéltem tagoltan. - Nem csinálhattam ilyet. Basszus, a telefonom ! - nyúltam az említett készülék után, amit éppen Charles nézegetett. - Mit nézed ? 
          - Tegnap megitattad. Néztem működik-e - vont vállat. - Tessék. 
          - Basszus basszus basszus - néztem meg az sms-eket. - Ajj Zayn ! 
          - Nyugi, nem hívtad fel. Bár ki akartad oktatni, de lebeszéltelek róla. Ekkor ivott a telefonod - vázolta fel a helyzetet Charles, mire kezdett derengeni a dolog. 

          - Lia, mit csinálsz ? - lépett oda hozzám Charles, amikor kint az útpadkán ülve nyomogattam a telefonom. 
          - Felhívom Zaynt, mert egy köcsög bunkó. Érted, megcsal és érted idejön és azt hiszi hogy minden el van rendezve - húzogattam idegesen össze-vissza a képernyőn az ujjam. 
          - Add azt ide - vette ki kezemből a telefont. Nem hívsz fel senkit, nem csinálsz hülyeséget. 
          - De már nem érdekel ez a faszfej - nyafogtam. 
       - A pia beszél belőled - csóválta a fejét Charles. - Hagyd ezt abba, Lia ! - kiáltott rám erőteljesen, amikor ráncigálni kezdtem karját. 
          - Akkor baszd meg ! - kiáltottam fel, majd poharam tartalmát ráborítva visszarohantam a szórakozóhelyre.

          - Oké, tegnap este nagyon durva voltam - nevettem fel, visszagondolva. 
          - Az nem kifejezés - bólintottak. 
          - Charles, bocsi hogy fel akartalak vinni a szobámba, Chris, miért adtad ide azt a cigit ? - hadartam el egy szuszra. 
          - Nem tudtam, nem tudhattam hogy még soha nem szívtál, és ilyen hatással lesz rád. Amúgy is, valahol el kellett kezdd - vigyorgott rám. 
          - Na jó, megyek - kaptam be az utolsó falat pirítósom is. - Délután négykor indul vissza a gépem Londonba, még össze kell pakolnom. A telefonszámom megvan, majd csörögjetek rám ha unatkoztok, örülök hogy megismertelek titeket - adtam mindenkinek két-két puszit, majd tányéromat ott hagyva vonultam ki az ebédlőből, egyenesen fel a szobámig.

          A napi újság már az éjjeliszekrényen hevert, gondoltam beleolvasok, mielőtt elkezdtem volna pakolni. Jobban tettem volna, ha kezem közé sem veszem. Amint elolvastam a szalagcímet az ütő megállt bennem, hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak.           
Bejegyezte:

Sixth


Lia Brown


          - Zayn Malik, a gépe lassan felszáll - nyitott be egy idősödő nő a szobába, ahol már lassan két órája ültünk.
          - Köszönöm - biccentett Zayn.
       
          A mellkasom nyomni kezdett, ahogyan meghallottam a "felszáll" szót, nem akartam, hogy elmenjen, nem akartam, hogy itt hagyjon. Vettem egy nagy levegőt, majd végül szemébe mertem nézni.
          - Menned kell - törtem meg a csöndet.
          - Bassza meg - rántott közel magához, majd szenvedélyes csókkal jutalmazott. Ölébe kapott, fenekemnél fogva tartott, s úgy csókolt tovább, míg levegőhiány miatt váltunk el.
          - Szeretlek - néztem végül szemébe. Úgy kapaszkodtam belé, mint egy kismajom. Soha nem akartam elengedni.
          - Jobban szeretlek - válaszolt mosolyogva, és ezt követően több tucat kis puszival halmozta el arcom, de azért szemeiben ott volt a szomorúság.
          - Jöhetek ? - kérdeztem félve.
          - Jóhogy - kulcsolta össze kezeinket, majd felkapta utazótáskáját és kilökte a szoba ajtaját.

          Amint kiértünk a szűk kis folyósóról a sikítozás egyre hangosabb lett, s amint megláttak minket, mintha a pokol szabadult volna el. Mostmár nem jöhettek a közelünkbe, mivel itt csak azok tartózkodhattak, akik felszállnak a gépre. Néhány utazni készülő tinilány és kisgyerek odajött Zaynhez, és míg ő beszélt velük és aláírást osztogatott, egy pillanatra sem engedett el.
         - Kérem, jöjjön - tessékelt előre egy dolgozó. - Kisasszony, maga ne - mutatott rám.
         - A barátnőm - nézett rá Zayn, és anélkül hogy bárki is észrevenné pár eurót csúsztatott a kezébe.
         - A folyósó végéig - egyezett bele végül, mire Zayn egy huncut mosollyal nézett le rám.
         - Rossz vagy - böktem bele az oldalába.
         - Megesik - vont vállat lazán.

          Vészesen közeledett az átlátszó ajtó, amin Zayn perceken belül távozni fog. Azt kívántam, bárcsak megállíthatnám az időt, bárcsak visszamehetnék pár napot. Maradjon még itt velem, együtt keljünk-feküdjünk, együtt sétáljunk. Egymás kezét fogva sétáljunk be egy helységbe . Talán ezek azok a dolgok, amik legjobban hiányoznak távollétében. Na meg a bódító illata, a csókjának íze.. .

          - Lia, most nagyon figyelj rám - fogta keze közé arcom, úgy kényszerített, hogy ránézzek. - Nagyon vigyázz arra, amit a kezeim közt tartok, mert ez életem értelme - nézett mélyen szemembe.
          - Két hét. Várni foglak - suttogtam, majd egy lágy csókkal jutalmaztam. Utoljára szorosan átöleltem, majd adott homlokomra egy puszit és végig visszafele nézve elment a repülőig.

          - Jól van, kisasszony ? - fürkészte arcomat a munkás, akit észre sem vettem, hogy még mindig itt áll. Kérdését valószínűleg az idézte elő, hogy könnyeim újra folyni kezdtek. Egy erőszakos mozdulattal letöröltem őket, majd felnéztem magas alakjára.
          - Persze - bólintottam. - Megtenne nekem valamit ?
          - Ez csak természetes - bólintott. - Mi lenne az ? - hirtelen milyen segítőkész errefele mindenki.
          - Kikísérne az autóig ? A tömeg szétszedne, és nem nagyon bí... - kezdtem el magyarázkodni.
          - Hogyne, hívok erősítést is. Rengetegen vannak - bólintott, majd szólt pár kollegájának is.

          Három testőrrel mentem ki a repülőtérről, sikítozás vett körbe, kérdések záporoztak rám. Hiányzott Zayn, hogy megfogja a kezem, és megnyugtasson hogy minden oké, hogy kivezessen ebből az őrültek házából majd gyanakvó pillantásokkal nézzen le rám.
          Amilyen gyorsan csak tudtam, bepattantam az autóba, ami már várt rám és a stúdióhoz vitettem magam.

***

          - Ez az, nagyon jó Lia ! - dicsért a fotós, amikor már legalább a századik képet lőtte. Ma van az utolsó fotózásom, ami kültéri. Sokkal jobban szeretem a természetes fényt, a virágokat, a természetet. Egy hatalmas mezőn vagyunk, rengeteg színes virággal. Egy erdő vesz körbe, a madarak csiripelnek. Tökéletes nap egy fotózáshoz.

          - És végeztünk ! - csapta össze tenyerét Tom, majd fejével intett, hogy nézzem meg a képeket. Elégedett voltam a végeredménnyel, sőt. Minden nagyon jól sikerült, sokkal jobban tetszettek ezek a képek, mint a pár nappal ezelőttiek. 


***

          Amint visszaértem a hotelba, fel se mentem a szobámba, hanem egyenesen az ebédlőbe mentem, és tettem magamnak egy kis ételt, amivel kiültem a medence melletti asztalok egyikéhez, és mint minden huszonegyedik századi élőlény, csatlakoztam a Wi-Fi-hez. 

          Amióta Zayn itt volt, nem is gondoltam a Twitterre, Facebookra vagy Instagramra. Csak ketten voltunk, de most hogy a repülőn ül, a kommunikáció nem nagyon működik. Feltöltöttem egy képet instagramra, bon appétit címmel, ha már Franciaország, adjuk meg a módját.
          Éppen készültem felmenni, amikor három fiú vágódott le velem szemben. Elég jó vágásúak voltak, németek lehettek, a szőke hajuk miatt. és zöldes szemük miatt. 
          - Hello, schönheit !* - vigyorgott rám a bal szélső.
          - Nem beszélek németül - válaszoltam zavartan, majd készültem menni, amikor vére megszólaltak angolul. 

          - Nem maradsz ? - kérdezte egyikük, a kékes-zöld szemű. 
          - Bocsi, nem - mosolyogtam rá. 
          - Hé, nem akarunk semmi olyat, ami neked rossz lenne. Tudjuk ki vagy, és azt is kinek a barátnője - állt fel egy elsőre félelmetesnek látszó pasas, kigyúrt volt, és tetkók díszítették felkarját. Haja szinte kopaszra volt nyírva, és bal fülében fülbevalót viselt. 
          - Na jó, kik vagytok ? - adtam meg magam. Végülis mi rossz sülhet ki ebből ? 


*Hello, schönheit ! - Hello, szépség ! 
Bejegyezte:

Fifth


Lia Brown


          - Hány óra van ? - morogtam a párnába, majd felültem.
          - Fél tizenegy - jött ki mosolyogva, derekán csak egy törölközővel szerelmem. Te jó ég, az a has, és a kidolgozott mellkasa...állj le Lia. - Tetszik ? - nevetett fel és összeborzolta hajam.
          - Ja, eléggé - ismertem el elvörösödve.
          - Megérinted ? - jött közelebb egy huncut vigyorral arcán.
          - Ne csináld - feküdtem vissza.
          - Jó - adta meg magát, majd visszament a fürdőszobába.

          Pár perc múlva Zayn egy farmerban és egy pólóban várta hogy felkeljek, ami nehezemre esett. Zayn ma repül vissza Amerikába, a gép felszállásáig van még négy és fél óra. Természetesen kimegyek vele, és igyekszem a legtöbbet kihozni a helyzetből. Amint visszamegy nehezebb lesz, sokkal nehezebb. Újra az újságokat fogom bújni miatta, és bár megígérte hogy többet beszélünk, tudom hogy munkájából adódóan nem lesz rám ideje. Ha lesz is, az éjszaka közepén, és akkor biztosan nem fog felhívni.

          Amikor rájöttem, hogy muszáj felkelnem, lassú, csoszogó léptekkel mentem el a fürdőszobáig, majd a szokásos teendők után (még mindig álmosan) visszamentem a szobába, és kiválasztottam mit fogok felvenni. Választásom egy farmerra és egy halvány pink pólóra esett. Felvittem egy kis sminket, mivel a repülőtér után megyek az utolsó fotózásra és holnap már repülök is vissza Londonba.

         - Kész vagyok - kiabáltam és kijöttem a fürdőszobából. Zayn egy kis táskába pakolta vissza két pólóját és egy nadrágját amivel eljött Amerikából. Ha azt vesszük, hogy a fél világot átutazta ennyi cuccal...érdekes.
         - Mehetünk ? - húzta be a cipzárt.
         - Aha - bólintottam szomorúan és felkaptam a telefonom.
         - Na, gyere ide - húzott magához közelebb. Azonnal megcsapott összetéveszthetetlen illata, s úgy éreztem magam mint aki éppen több hónapos utazás után tért haza.  Arcomat mellkasába fúrtam és pólójába kapaszkodtam.
          - Itt hagyod nekem ? - néztem fel arcába.
          - Mit ? - nézett le rám összeráncolt szemöldökkel. Ja, hogy nem gondolatolvasó.
          - A pólód - válaszoltam szerintem egyértelműen.
          - Lia, fél ruhatáram nálad van. Mindjárt az sincs amit felvegyek - nevetett fel. - Tessék - gyorsan lekapta magáról, majd kezembe nyomta a kék pulcsit. Nem akarom tudni mennyire nézhettem ki gyerekesen, amikor elkezdtem szagolgatni a pólóját.
          - Jöhetnél így is - simítottam végig hasizmán.
          - Félő hogy ellopnának tőled - kacsintott rám.
          - Nem akarsz felvenni egy téli kabátot ? - nevettem fel, majd erőszakosan megfogtam tarkóját és magam felé fordítottam fejét.
          - Nem - válaszolta pimaszul, és megpuszilta a homlokom.

***

          Amint kiléptünk a hotelből a vakuk úgy kezdtek el kattogni, mintha a vörös szőnyegen lennénk. Több tucat fotós várt odakint, Zayn kezét szorongatva nyomultam előre. Utálom a bezártságot, már a sírás határán voltam, amikor végre elértünk a fekete Audi-ig, és gyorsan beszálltam a hátsó ülésre magam után rántva Zaynt.
          - Jól vagy ? - fürkészte arcomat idegesen. Tudta, hogy rosszul kezelem ezeket a helyzeteket, ezért nem gyakran mentünk olyan helyekre ahol sok ember van.
          - Aha - dőltem mellkasára.
          - Lia, ne hazudj nekem - simogatta hátam. Keze alig érintett, gerincemen vezette fel és le ujjait. Mintha tudta volna, hogy ennek mennyire nyugtató hatása van.
          - Csak ne lennének ennyien - motyogtam. Nem válaszolt, csak belepuszilt hajamba és tovább simogatta hátam.

          Ha azt hittem, hogy a hotel előt volt durva a helyzet, akkor nagyot tévedtem. Az csak a jéghegy teteje volt. A repülőtérre érve nem csak fotósok, hanem több száz sikoltozó tinilány várt, kezükben papírral és fényképezőgéppel. Az ablakon kibámulva kirázott a hideg, és ismét a sírás határán voltam. Egyszerűen megrémiszt ez  nagy tömeg. Persze, munkámból adódóan kisebb csoportok összegyűlnek, ha egyedül hagyok el valamilyen helységet, de azért Zayn jóval nagyobb tömeget vonz.
          - El ne engedd a kezem, nézz egyenesen előre, jó ? - mosolygott rám bíztatóan Zayn.
          - Félek - nyögtem ki.
          - Semmi baj nem lesz - nyomott egy gyors csókot ajkaimra, majd ahogyan kinyitotta az ajtót a sikoltozás csak erőteljesebb lett. Kint egy testőr már várt. Először Zayn szállt ki, majd kezemet fogva húzott maga után. Körbenéztem, a repülőtér körül véget nem érő tömeg ácsorgott, mind sikoltoztak, és a barátom nevét kiabálták. Zayn átkarolta a vállam, úgy haladtunk végig az előtéren. Ahogy észrevettek a hotel dolgozói azonnal segítségünkre siettek és egy biztonsági szobába tereltek.

          Zayn ledobta csomagjait a földre, majd visszasétált hozzám. Kezét a derekamra téve húzott közelebb magához, homlokát az enyémnek döntötte.
          - Minden oké ?
          - Mostmár igen - öleltem át szorosan.
          - Minden rendben lesz, babe. Sajnálom - nyomott egy puszit homlokomra és mellkasára vont.
          - Nem tehetsz róla. Végül is csak kurva jó hangod van és kibaszott jól nézel ki - vontam vállat, mire felnevetett.
          - Most ezt megköszönjem ? - húzta féloldalas mosolyra száját.
          - Illene - bólintottam.

***

          - Énekelsz nekem ? - kérdeztem tőle. Már legalább egy órája itt vagyunk ebben a szobában, müzliszelettel és ásványvízzel összezárva.
          - Mit szeretnél ? - paskolta meg a combját, jelezve hogy üljek oda.
          - Mindegy - karoltam át nyakát.
          - Legyen valami új, jó ? - mosolyodott el, mire megadóan bólintottam.
          
"My hands,
Your hands
Tied up
Like two ships.
Drifting
Weightless.
Waves try to break it.
I'd do anything to save it.
Why is it so hard to say it?"

          Hangja átjárta a helységet. Csodálattal figyeltem, soha nem értettem hogyan képes így énekelni. Szinte végig szemembe nézett, mire melegség töltött el. Pillangóim feléledtek, bonyolult táncot jártak hasamban. Az utolsó szavakat elénekelve szenvedélyesen csókolt meg. Nyelve bejutásért könyörgött, amit azonnal megadtam neki. Csípőjére ültem, úgy túrtam hajába és kényszerítettem közelebb magamhoz.
          - Zayn, van kamera - nyögtem ki, mikor pólóm aljával kezdett babrálni.
          - Kurva élet - káromkodott.
          - Na - ütöttem mellkasára, majd lehuppantam mellé a kanapére és elővette telefonom. - Le fogom cserélni a számom.
          - Miért is ? - érdeklődött.
          - Amióta itt vagy pontosan 48 nem fogadott hívásom van, csak a fiúktól.
          - Szép arány - bólintott. - Én asszem' ott hagytam a telefonom - nevetett fel. 
          - Nem, a táskádban van - böktem az említett tárgy fele.
          - Honnan tudtad ? - mosolyodott el, mikor feltúrta táskája tartalmát és tényleg ott volt.
          - Láttam amikor pakoltál, plusz beszéltél a management-el is - vontam vállat.
          - Azta, de keresett vagyok - csinált úgy, mint aki meg van lepődve majd visszaült mellém - 72 nem fogadott és 23 üzenet.
          - Hadd tippeljek, 40 management, 30 a fiúktól, persze ebből 20 Liam, és kettő otthonról - töprengtem.
          - Szinte - röhögött fel, majd visszadobta telefonját a táskába.           
Bejegyezte:

Díj

Sziasztok ! 
Nem, nem új rész, bocsi. Most még megírok pár fejezetet, és akkor lesz, ígérem ! Egyébként nagyon örülök a tíz feliratkozónak, és a pozitív visszajelzéseknek is, bár nem sok van belőlük. 
Ma egy díjjal érkeztem, amit HItaly-tól kaptam, és nagyon köszönöm neki ! 

Szabályok :
Írj magadról 11 dolgot ! 
Válaszolj 11 kérdésre ! 
Tegyél fel 11 kérdést ! 
Küldd el 11 embernek !






11 dolog magamról : 
  • Ez az első blogom, és nagyon izgatott vagyok a miatt, hogy a későbbiekben tetszeni fog-e nektek ? 
  • Romániában, Brassóban élek. 
  • Imádok főzni, bár megenni már nem annyira. 
  • Hátgerincferdüléssel élek.
  • Ez az első díjam ! woooo
  • Nagyon-nagyon-nagyon szeretek gitározni. 
  • Mindig ki van festve a körmöm. Nem tudom elhagyni a házat e nélkül. 
  • Zene nélkül meghalnék. Szó szerint. 
  • California az álmom, de szívesen élnék Kanadában vagy Franciaországban is. 
  • Igazi parfüm-mániás vagyok. Kedvencem a Miss Dior Blooming Bouquet. 
  • Nagyon-nagyon magas vagyok, egész életemben kilógtam mindenféle sorból. 
Válaszok a 11 kérdésre : 
  • Kedvenc férfi/női színészed ?
              - Nőire mindig rávágom egyből, hogy Mila Kunis és ez soha nem fog változni. Férfi meg Leonardo DiCaprio. 
  • Kedvenc bandád ?
              - Azt hinnétek, hogy a One Direction, holott nincs kedvenc bandám. 
  • Legjobb emléked ?
              - Egy hét barátokkal a Balatonon. Ezt nem sok dolog fogja felülmúlni. 
  • Első csókod milyen volt ?
              - Nem szívesen emlékszek rá vissza, a jelenleg fent álló helyzetek miatt. 
  • Voltál-e már szerelmes ?
              - Voltam, vagyok, leszek... . 
  • Kedvenc filmed ?
              - Na most megfogtál, mivel rengeteg van. Barátság Extrákkal, LOL, Pitch Perfect, Egy gésa emlékiratai, Családi üzelmek, Vámpír akadémia, A tébolyultak stb. 
  • Kedvenc sorozatod ?
              - Hmm ... Pretty Little Liars, Ravenswood(volt), Vámpírnaplók, The Originals, Awkward, Carrie Naplója, New Girl. 
  • Kedvenc könyved ?
              - Akkor szakítsunk, Egy gésa emlékiratai. 
  • Kedvenc városod ?
              - Los Angeles !!!! 
  • Mi az álommunkád ?
              - Divattervező, modell. De mivel se kreativításom a divattervezői szakmához, se olyan alkatom, hogy modell legyek, ezek kilőve. 
  • Kedvenc sportod ?
              - Nézni ? Foci. Csinálni ? Semmi. 

11 kérdés :

  • Miért kezdtél el írni ?
  • Írás közben szereted a háttérzajt ? (gondolok itt zenére, tv-re, stb.)
  • Hány blogod volt eddig ? 
  • Hol laksz ?
  • Ki a kedvenc előadód ?
  • Mit szeretsz a blogodban legjobban ? 
  • És legkevésbé ? 
  • Van valamilyen furcsa szokásod, ha igen mi az ? 
  • Hány évesen kezdtél el írni ? 
  • Mi a kedvenc filmed ? 
  • Nagy családban élsz ?
11 ember :  3 ember :
Bejegyezte:

Fourth


Lia Brown


          - El fogsz szédülni drága ! - nevetett Zayn a medence szélén ülve, amikor már fél órája pörögtem körbe egy óriási úszogumival.
          - Én soha - állítottam magabiztosan, bár a hányinger már kerülgetett.
          - Lia, tényleg fejezd be hallod - ugrott be a medencébe és mellém úszott.
          - De ez jó - vigyorogtam.
          - Zöld a fejed, nem vicces - fogta meg erős kezeivel vállamat, majd leemelte rólam az úszógumit. Úgy éreztem magam, mintha egy mosógépben lettem volna ezelőtt pár másodperccel. A fejem sajgott, és a vajas kifli eléggé visszakívánkozott.
          - Lehet nem volt ez egy jó ötlet - ráztam meg a fejem, de rosszabb lett.
          - Butus - kapott az ölébe, majd egészen a szobánkig vitt. Szorosan hozzábújtam meztelen mellkasához, majd mélyen beszívtam illatát, ami csakis neki van, akár parfüm nélkül is. Behunytam szemem és arra konentráltam hogy az előbbi hányinger ne fokozódjon, mert - valljuk be - az nem lett volna valami szép ha lehányom Zaynt.
***

          - Jobban vagy ? - guggolt le az ágy elé Zayn, miután már két pohár ásvánzvizet gurítottam le.
          - Nem igazán - húztam el a számat, majd mindenféle hirtelen mozdulat nélkül hátrafeküdtem.
          - Nem akarom azt mondani, hogy én megmondtam, de ... én megmondtam - feküdt le mellém Zayn és egy angyali mosollyal ajándékozott meg.
          - Rohadj meg, Malik - nevettem fel, ami először jó ötletnek tűnt, de amint megtettem szörnyű következményei voltak. Azonnal felpattantam és a fürdőszobába futottam, hogy ott kiadjam magamból a mai összes kaját.
          - Basszus Lia - rohant utánam Zayn.
          - Menj ki - nyögtem ki.
          - Dehogy megyek - fogta hátra hajam és közben gerincemen futtatta le-fel ujjait, ami jóleső borzongással töltött el. Amikor ezt csinálta, az mindig segített megnyugodni. 

***

          Kevesebb mint egy óra elteltével már összegabajodva tévéztünk az ágyon. Zayn mellkasán pihentettem fejem, míg ő hol az aromat cirógatta, hol karomat és oldalamat simogatta.
           - Szar ez a film - szólaltam meg végül.
           - Egyetértek - nem láttam, de biztos voltam benne, hogy mosolyog. 

           - Nem akarom, hogy visszamenj - mondtam kis köröket rajzolva hasára.
           - Csak pár hét, babe - puszilt bele hajamba. - És utána vége a turnénak.
           - Ja, és nemsoká kezdődik újra - suttogtam.
           - Ez a munkám - vont vállat.
           - Tudod mi a szívás ? - ültem fel.
           - Na mi ? - mosolygott rám ártatlanul.
           - Hmm...hol is voltam egy hónapja ?
           - Amerika - vont vállat. - Tudom. És ?
           - És ti hol voltatok ?
           - Párizs vagy Stockholm, már gőzöm sincs. De ez miért is fontos ? - ráncolta homlokát. Ez a tipikus gondolkodó Zayn fej.
           - Mindig megkerüljük egymást, te tökfej ! - nevettem fel.
           - Ja. Oké. Leesett - nevetett ő is saját magán.

***

          - Ne ordibálj már velem basszus - emelte fel hangját Zayn. Már több mint egy órája a managementel beszél. Be kell vallani, eléggé kiakadtak. - Nem. Majd. Oké baszdmeg akkor holnap. Szia - csapta le a telefont, majd felém sétált.
          - Bocsi - vezette kezét a derekamra. 
          - Megértem Zayn - mosolyogtam fel rá. - Vissza kell menned. 
          - Igérem, többet fogunk beszélni mint ez előtt. Igazából azt hittem mindent lehet egyszerre, de ebben az egy napban rájöttem hogy sokkal fontosabb vagy számomra mint holmi szórakozás. Már csak pár hét. Átvészeljük - suttogta az utolsó szavakat.
         - Mint minden mást is - bújtam hozzá. Ujjával gyöngéden felemelte az állam, majd egy lágy csókot lehelt ajkamra.
Bejegyezte:
Feliratkozás: Megjegyzések (Atom)