Lia Brown
- Hány óra van ? - morogtam a párnába, majd felültem.
- Fél tizenegy - jött ki mosolyogva, derekán csak egy törölközővel szerelmem. Te jó ég, az a has, és a kidolgozott mellkasa...állj le Lia. - Tetszik ? - nevetett fel és összeborzolta hajam.
- Ja, eléggé - ismertem el elvörösödve.
- Megérinted ? - jött közelebb egy huncut vigyorral arcán.
- Ne csináld - feküdtem vissza.
- Jó - adta meg magát, majd visszament a fürdőszobába.
Pár perc múlva Zayn egy farmerban és egy pólóban várta hogy felkeljek, ami nehezemre esett. Zayn ma repül vissza Amerikába, a gép felszállásáig van még négy és fél óra. Természetesen kimegyek vele, és igyekszem a legtöbbet kihozni a helyzetből. Amint visszamegy nehezebb lesz, sokkal nehezebb. Újra az újságokat fogom bújni miatta, és bár megígérte hogy többet beszélünk, tudom hogy munkájából adódóan nem lesz rám ideje. Ha lesz is, az éjszaka közepén, és akkor biztosan nem fog felhívni.
Amikor rájöttem, hogy muszáj felkelnem, lassú, csoszogó léptekkel mentem el a fürdőszobáig, majd a szokásos teendők után (még mindig álmosan) visszamentem a szobába, és kiválasztottam mit fogok felvenni. Választásom egy farmerra és egy halvány pink pólóra esett. Felvittem egy kis sminket, mivel a repülőtér után megyek az utolsó fotózásra és holnap már repülök is vissza Londonba.
- Kész vagyok - kiabáltam és kijöttem a fürdőszobából. Zayn egy kis táskába pakolta vissza két pólóját és egy nadrágját amivel eljött Amerikából. Ha azt vesszük, hogy a fél világot átutazta ennyi cuccal...érdekes.
- Mehetünk ? - húzta be a cipzárt.
- Aha - bólintottam szomorúan és felkaptam a telefonom.
- Na, gyere ide - húzott magához közelebb. Azonnal megcsapott összetéveszthetetlen illata, s úgy éreztem magam mint aki éppen több hónapos utazás után tért haza. Arcomat mellkasába fúrtam és pólójába kapaszkodtam.
- Itt hagyod nekem ? - néztem fel arcába.
- Mit ? - nézett le rám összeráncolt szemöldökkel. Ja, hogy nem gondolatolvasó.
- A pólód - válaszoltam szerintem egyértelműen.
- Lia, fél ruhatáram nálad van. Mindjárt az sincs amit felvegyek - nevetett fel. - Tessék - gyorsan lekapta magáról, majd kezembe nyomta a kék pulcsit. Nem akarom tudni mennyire nézhettem ki gyerekesen, amikor elkezdtem szagolgatni a pólóját.
- Jöhetnél így is - simítottam végig hasizmán.
- Félő hogy ellopnának tőled - kacsintott rám.
- Nem akarsz felvenni egy téli kabátot ? - nevettem fel, majd erőszakosan megfogtam tarkóját és magam felé fordítottam fejét.
- Nem - válaszolta pimaszul, és megpuszilta a homlokom.
***
Amint kiléptünk a hotelből a vakuk úgy kezdtek el kattogni, mintha a vörös szőnyegen lennénk. Több tucat fotós várt odakint, Zayn kezét szorongatva nyomultam előre. Utálom a bezártságot, már a sírás határán voltam, amikor végre elértünk a fekete Audi-ig, és gyorsan beszálltam a hátsó ülésre magam után rántva Zaynt.
- Jól vagy ? - fürkészte arcomat idegesen. Tudta, hogy rosszul kezelem ezeket a helyzeteket, ezért nem gyakran mentünk olyan helyekre ahol sok ember van.
- Aha - dőltem mellkasára.
- Lia, ne hazudj nekem - simogatta hátam. Keze alig érintett, gerincemen vezette fel és le ujjait. Mintha tudta volna, hogy ennek mennyire nyugtató hatása van.
- Csak ne lennének ennyien - motyogtam. Nem válaszolt, csak belepuszilt hajamba és tovább simogatta hátam.
Ha azt hittem, hogy a hotel előt volt durva a helyzet, akkor nagyot tévedtem. Az csak a jéghegy teteje volt. A repülőtérre érve nem csak fotósok, hanem több száz sikoltozó tinilány várt, kezükben papírral és fényképezőgéppel. Az ablakon kibámulva kirázott a hideg, és ismét a sírás határán voltam. Egyszerűen megrémiszt ez nagy tömeg. Persze, munkámból adódóan kisebb csoportok összegyűlnek, ha egyedül hagyok el valamilyen helységet, de azért Zayn jóval nagyobb tömeget vonz.
- El ne engedd a kezem, nézz egyenesen előre, jó ? - mosolygott rám bíztatóan Zayn.
- Félek - nyögtem ki.
- Semmi baj nem lesz - nyomott egy gyors csókot ajkaimra, majd ahogyan kinyitotta az ajtót a sikoltozás csak erőteljesebb lett. Kint egy testőr már várt. Először Zayn szállt ki, majd kezemet fogva húzott maga után. Körbenéztem, a repülőtér körül véget nem érő tömeg ácsorgott, mind sikoltoztak, és a barátom nevét kiabálták. Zayn átkarolta a vállam, úgy haladtunk végig az előtéren. Ahogy észrevettek a hotel dolgozói azonnal segítségünkre siettek és egy biztonsági szobába tereltek.
Zayn ledobta csomagjait a földre, majd visszasétált hozzám. Kezét a derekamra téve húzott közelebb magához, homlokát az enyémnek döntötte.
- Minden oké ?
- Mostmár igen - öleltem át szorosan.
- Minden rendben lesz, babe. Sajnálom - nyomott egy puszit homlokomra és mellkasára vont.
- Nem tehetsz róla. Végül is csak kurva jó hangod van és kibaszott jól nézel ki - vontam vállat, mire felnevetett.
- Most ezt megköszönjem ? - húzta féloldalas mosolyra száját.
- Illene - bólintottam.
***
- Énekelsz nekem ? - kérdeztem tőle. Már legalább egy órája itt vagyunk ebben a szobában, müzliszelettel és ásványvízzel összezárva.
- Mit szeretnél ? - paskolta meg a combját, jelezve hogy üljek oda.
- Mindegy - karoltam át nyakát.
- Legyen valami új, jó ? - mosolyodott el, mire megadóan bólintottam.
"My hands,
Your hands
Tied up
Like two ships.
Drifting
Weightless.
Waves try to break it.
I'd do anything to save it.
Why is it so hard to say it?"
Hangja átjárta a helységet. Csodálattal figyeltem, soha nem értettem hogyan képes így énekelni. Szinte végig szemembe nézett, mire melegség töltött el. Pillangóim feléledtek, bonyolult táncot jártak hasamban. Az utolsó szavakat elénekelve szenvedélyesen csókolt meg. Nyelve bejutásért könyörgött, amit azonnal megadtam neki. Csípőjére ültem, úgy túrtam hajába és kényszerítettem közelebb magamhoz.
- Zayn, van kamera - nyögtem ki, mikor pólóm aljával kezdett babrálni.
- Kurva élet - káromkodott.
- Na - ütöttem mellkasára, majd lehuppantam mellé a kanapére és elővette telefonom. - Le fogom cserélni a számom.
- Miért is ? - érdeklődött.
- Amióta itt vagy pontosan 48 nem fogadott hívásom van, csak a fiúktól.
- Szép arány - bólintott. - Én asszem' ott hagytam a telefonom - nevetett fel.
- Nem, a táskádban van - böktem az említett tárgy fele.
- Honnan tudtad ? - mosolyodott el, mikor feltúrta táskája tartalmát és tényleg ott volt.
- Láttam amikor pakoltál, plusz beszéltél a management-el is - vontam vállat.
- Azta, de keresett vagyok - csinált úgy, mint aki meg van lepődve majd visszaült mellém - 72 nem fogadott és 23 üzenet.
- Hadd tippeljek, 40 management, 30 a fiúktól, persze ebből 20 Liam, és kettő otthonról - töprengtem.
- Szinte - röhögött fel, majd visszadobta telefonját a táskába.