Fourth

Lia Brown

          - El fogsz szédülni drága ! - nevetett Zayn a medence szélén ülve, amikor már fél órája pörögtem körbe egy óriási úszogumival.

          - Én soha - állítottam magabiztosan, bár a hányinger már kerülgetett.

          - Lia, tényleg fejezd be hallod - ugrott be a medencébe és mellém úszott.

          - De ez jó - vigyorogtam.

          - Zöld a fejed, nem vicces - fogta meg erős kezeivel vállamat, majd leemelte rólam az úszógumit. Úgy éreztem magam, mintha egy mosógépben lettem volna ezelőtt pár másodperccel. A fejem sajgott, és a vajas kifli eléggé visszakívánkozott.

          - Lehet nem volt ez egy jó ötlet - ráztam meg a fejem, de rosszabb lett.

          - Butus - kapott az ölébe, majd egészen a szobánkig vitt. Szorosan hozzábújtam meztelen mellkasához, majd mélyen beszívtam illatát, ami csakis neki van, akár parfüm nélkül is. Behunytam szemem és arra konentráltam hogy az előbbi hányinger ne fokozódjon, mert - valljuk be - az nem lett volna valami szép ha lehányom Zaynt.

***

          - Jobban vagy ? - guggolt le az ágy elé Zayn, miután már két pohár ásvánzvizet gurítottam le.

          - Nem igazán - húztam el a számat, majd mindenféle hirtelen mozdulat nélkül hátrafeküdtem.

          - Nem akarom azt mondani, hogy én megmondtam, de ... én megmondtam - feküdt le mellém Zayn és egy angyali mosollyal ajándékozott meg.

          - Rohadj meg, Malik - nevettem fel, ami először jó ötletnek tűnt, de amint megtettem szörnyű következményei voltak. Azonnal felpattantam és a fürdőszobába futottam, hogy ott kiadjam magamból a mai összes kaját.

          - Basszus Lia - rohant utánam Zayn.

          - Menj ki - nyögtem ki.

          - Dehogy megyek - fogta hátra hajam és közben gerincemen futtatta le-fel ujjait, ami jóleső borzongással töltött el. Amikor ezt csinálta, az mindig segített megnyugodni. 

***

          Kevesebb mint egy óra elteltével már összegabajodva tévéztünk az ágyon. Zayn mellkasán pihentettem fejem, míg ő hol az aromat cirógatta, hol karomat és oldalamat simogatta.
           - Szar ez a film - szólaltam meg végül.
           - Egyetértek - nem láttam, de biztos voltam benne, hogy mosolyog. 

           - Nem akarom, hogy visszamenj - mondtam kis köröket rajzolva hasára.

           - Csak pár hét, babe - puszilt bele hajamba. - És utána vége a turnénak.

           - Ja, és nemsoká kezdődik újra - suttogtam.

           - Ez a munkám - vont vállat.

           - Tudod mi a szívás ? - ültem fel.

           - Na mi ? - mosolygott rám ártatlanul.

           - Hmm...hol is voltam egy hónapja ?

           - Amerika - vont vállat. - Tudom. És ?

           - És ti hol voltatok ?

           - Párizs vagy Stockholm, már gőzöm sincs. De ez miért is fontos ? - ráncolta homlokát. Ez a tipikus gondolkodó Zayn fej.

           - Mindig megkerüljük egymást, te tökfej ! - nevettem fel.

           - Ja. Oké. Leesett - nevetett ő is saját magán.

***

          - Ne ordibálj már velem basszus - emelte fel hangját Zayn. Már több mint egy órája a managementel beszél. Be kell vallani, eléggé kiakadtak. - Nem. Majd. Oké baszdmeg akkor holnap. Szia - csapta le a telefont, majd felém sétált.
          - Bocsi - vezette kezét a derekamra. 

          - Megértem Zayn - mosolyogtam fel rá. - Vissza kell menned. 

          - Igérem, többet fogunk beszélni mint ez előtt. Igazából azt hittem mindent lehet egyszerre, de ebben az egy napban rájöttem hogy sokkal fontosabb vagy számomra mint holmi szórakozás. Már csak pár hét. Átvészeljük - suttogta az utolsó szavakat.
         - Mint minden mást is - bújtam hozzá. Ujjával gyöngéden felemelte az állam, majd egy lágy csókot lehelt ajkamra.