Sixth


Lia Brown


          - Zayn Malik, a gépe lassan felszáll - nyitott be egy idősödő nő a szobába, ahol már lassan két órája ültünk.
          - Köszönöm - biccentett Zayn.
       
          A mellkasom nyomni kezdett, ahogyan meghallottam a "felszáll" szót, nem akartam, hogy elmenjen, nem akartam, hogy itt hagyjon. Vettem egy nagy levegőt, majd végül szemébe mertem nézni.
          - Menned kell - törtem meg a csöndet.
          - Bassza meg - rántott közel magához, majd szenvedélyes csókkal jutalmazott. Ölébe kapott, fenekemnél fogva tartott, s úgy csókolt tovább, míg levegőhiány miatt váltunk el.
          - Szeretlek - néztem végül szemébe. Úgy kapaszkodtam belé, mint egy kismajom. Soha nem akartam elengedni.
          - Jobban szeretlek - válaszolt mosolyogva, és ezt követően több tucat kis puszival halmozta el arcom, de azért szemeiben ott volt a szomorúság.
          - Jöhetek ? - kérdeztem félve.
          - Jóhogy - kulcsolta össze kezeinket, majd felkapta utazótáskáját és kilökte a szoba ajtaját.

          Amint kiértünk a szűk kis folyósóról a sikítozás egyre hangosabb lett, s amint megláttak minket, mintha a pokol szabadult volna el. Mostmár nem jöhettek a közelünkbe, mivel itt csak azok tartózkodhattak, akik felszállnak a gépre. Néhány utazni készülő tinilány és kisgyerek odajött Zaynhez, és míg ő beszélt velük és aláírást osztogatott, egy pillanatra sem engedett el.
         - Kérem, jöjjön - tessékelt előre egy dolgozó. - Kisasszony, maga ne - mutatott rám.
         - A barátnőm - nézett rá Zayn, és anélkül hogy bárki is észrevenné pár eurót csúsztatott a kezébe.
         - A folyósó végéig - egyezett bele végül, mire Zayn egy huncut mosollyal nézett le rám.
         - Rossz vagy - böktem bele az oldalába.
         - Megesik - vont vállat lazán.

          Vészesen közeledett az átlátszó ajtó, amin Zayn perceken belül távozni fog. Azt kívántam, bárcsak megállíthatnám az időt, bárcsak visszamehetnék pár napot. Maradjon még itt velem, együtt keljünk-feküdjünk, együtt sétáljunk. Egymás kezét fogva sétáljunk be egy helységbe . Talán ezek azok a dolgok, amik legjobban hiányoznak távollétében. Na meg a bódító illata, a csókjának íze.. .

          - Lia, most nagyon figyelj rám - fogta keze közé arcom, úgy kényszerített, hogy ránézzek. - Nagyon vigyázz arra, amit a kezeim közt tartok, mert ez életem értelme - nézett mélyen szemembe.
          - Két hét. Várni foglak - suttogtam, majd egy lágy csókkal jutalmaztam. Utoljára szorosan átöleltem, majd adott homlokomra egy puszit és végig visszafele nézve elment a repülőig.

          - Jól van, kisasszony ? - fürkészte arcomat a munkás, akit észre sem vettem, hogy még mindig itt áll. Kérdését valószínűleg az idézte elő, hogy könnyeim újra folyni kezdtek. Egy erőszakos mozdulattal letöröltem őket, majd felnéztem magas alakjára.
          - Persze - bólintottam. - Megtenne nekem valamit ?
          - Ez csak természetes - bólintott. - Mi lenne az ? - hirtelen milyen segítőkész errefele mindenki.
          - Kikísérne az autóig ? A tömeg szétszedne, és nem nagyon bí... - kezdtem el magyarázkodni.
          - Hogyne, hívok erősítést is. Rengetegen vannak - bólintott, majd szólt pár kollegájának is.

          Három testőrrel mentem ki a repülőtérről, sikítozás vett körbe, kérdések záporoztak rám. Hiányzott Zayn, hogy megfogja a kezem, és megnyugtasson hogy minden oké, hogy kivezessen ebből az őrültek házából majd gyanakvó pillantásokkal nézzen le rám.
          Amilyen gyorsan csak tudtam, bepattantam az autóba, ami már várt rám és a stúdióhoz vitettem magam.

***

          - Ez az, nagyon jó Lia ! - dicsért a fotós, amikor már legalább a századik képet lőtte. Ma van az utolsó fotózásom, ami kültéri. Sokkal jobban szeretem a természetes fényt, a virágokat, a természetet. Egy hatalmas mezőn vagyunk, rengeteg színes virággal. Egy erdő vesz körbe, a madarak csiripelnek. Tökéletes nap egy fotózáshoz.

          - És végeztünk ! - csapta össze tenyerét Tom, majd fejével intett, hogy nézzem meg a képeket. Elégedett voltam a végeredménnyel, sőt. Minden nagyon jól sikerült, sokkal jobban tetszettek ezek a képek, mint a pár nappal ezelőttiek. 


***

          Amint visszaértem a hotelba, fel se mentem a szobámba, hanem egyenesen az ebédlőbe mentem, és tettem magamnak egy kis ételt, amivel kiültem a medence melletti asztalok egyikéhez, és mint minden huszonegyedik századi élőlény, csatlakoztam a Wi-Fi-hez. 

          Amióta Zayn itt volt, nem is gondoltam a Twitterre, Facebookra vagy Instagramra. Csak ketten voltunk, de most hogy a repülőn ül, a kommunikáció nem nagyon működik. Feltöltöttem egy képet instagramra, bon appétit címmel, ha már Franciaország, adjuk meg a módját.
          Éppen készültem felmenni, amikor három fiú vágódott le velem szemben. Elég jó vágásúak voltak, németek lehettek, a szőke hajuk miatt. és zöldes szemük miatt. 
          - Hello, schönheit !* - vigyorgott rám a bal szélső.
          - Nem beszélek németül - válaszoltam zavartan, majd készültem menni, amikor vére megszólaltak angolul. 

          - Nem maradsz ? - kérdezte egyikük, a kékes-zöld szemű. 
          - Bocsi, nem - mosolyogtam rá. 
          - Hé, nem akarunk semmi olyat, ami neked rossz lenne. Tudjuk ki vagy, és azt is kinek a barátnője - állt fel egy elsőre félelmetesnek látszó pasas, kigyúrt volt, és tetkók díszítették felkarját. Haja szinte kopaszra volt nyírva, és bal fülében fülbevalót viselt. 
          - Na jó, kik vagytok ? - adtam meg magam. Végülis mi rossz sülhet ki ebből ? 


*Hello, schönheit ! - Hello, szépség ! 

Fifth


Lia Brown


          - Hány óra van ? - morogtam a párnába, majd felültem.
          - Fél tizenegy - jött ki mosolyogva, derekán csak egy törölközővel szerelmem. Te jó ég, az a has, és a kidolgozott mellkasa...állj le Lia. - Tetszik ? - nevetett fel és összeborzolta hajam.
          - Ja, eléggé - ismertem el elvörösödve.
          - Megérinted ? - jött közelebb egy huncut vigyorral arcán.
          - Ne csináld - feküdtem vissza.
          - Jó - adta meg magát, majd visszament a fürdőszobába.

          Pár perc múlva Zayn egy farmerban és egy pólóban várta hogy felkeljek, ami nehezemre esett. Zayn ma repül vissza Amerikába, a gép felszállásáig van még négy és fél óra. Természetesen kimegyek vele, és igyekszem a legtöbbet kihozni a helyzetből. Amint visszamegy nehezebb lesz, sokkal nehezebb. Újra az újságokat fogom bújni miatta, és bár megígérte hogy többet beszélünk, tudom hogy munkájából adódóan nem lesz rám ideje. Ha lesz is, az éjszaka közepén, és akkor biztosan nem fog felhívni.

          Amikor rájöttem, hogy muszáj felkelnem, lassú, csoszogó léptekkel mentem el a fürdőszobáig, majd a szokásos teendők után (még mindig álmosan) visszamentem a szobába, és kiválasztottam mit fogok felvenni. Választásom egy farmerra és egy halvány pink pólóra esett. Felvittem egy kis sminket, mivel a repülőtér után megyek az utolsó fotózásra és holnap már repülök is vissza Londonba.

         - Kész vagyok - kiabáltam és kijöttem a fürdőszobából. Zayn egy kis táskába pakolta vissza két pólóját és egy nadrágját amivel eljött Amerikából. Ha azt vesszük, hogy a fél világot átutazta ennyi cuccal...érdekes.
         - Mehetünk ? - húzta be a cipzárt.
         - Aha - bólintottam szomorúan és felkaptam a telefonom.
         - Na, gyere ide - húzott magához közelebb. Azonnal megcsapott összetéveszthetetlen illata, s úgy éreztem magam mint aki éppen több hónapos utazás után tért haza.  Arcomat mellkasába fúrtam és pólójába kapaszkodtam.
          - Itt hagyod nekem ? - néztem fel arcába.
          - Mit ? - nézett le rám összeráncolt szemöldökkel. Ja, hogy nem gondolatolvasó.
          - A pólód - válaszoltam szerintem egyértelműen.
          - Lia, fél ruhatáram nálad van. Mindjárt az sincs amit felvegyek - nevetett fel. - Tessék - gyorsan lekapta magáról, majd kezembe nyomta a kék pulcsit. Nem akarom tudni mennyire nézhettem ki gyerekesen, amikor elkezdtem szagolgatni a pólóját.
          - Jöhetnél így is - simítottam végig hasizmán.
          - Félő hogy ellopnának tőled - kacsintott rám.
          - Nem akarsz felvenni egy téli kabátot ? - nevettem fel, majd erőszakosan megfogtam tarkóját és magam felé fordítottam fejét.
          - Nem - válaszolta pimaszul, és megpuszilta a homlokom.

***

          Amint kiléptünk a hotelből a vakuk úgy kezdtek el kattogni, mintha a vörös szőnyegen lennénk. Több tucat fotós várt odakint, Zayn kezét szorongatva nyomultam előre. Utálom a bezártságot, már a sírás határán voltam, amikor végre elértünk a fekete Audi-ig, és gyorsan beszálltam a hátsó ülésre magam után rántva Zaynt.
          - Jól vagy ? - fürkészte arcomat idegesen. Tudta, hogy rosszul kezelem ezeket a helyzeteket, ezért nem gyakran mentünk olyan helyekre ahol sok ember van.
          - Aha - dőltem mellkasára.
          - Lia, ne hazudj nekem - simogatta hátam. Keze alig érintett, gerincemen vezette fel és le ujjait. Mintha tudta volna, hogy ennek mennyire nyugtató hatása van.
          - Csak ne lennének ennyien - motyogtam. Nem válaszolt, csak belepuszilt hajamba és tovább simogatta hátam.

          Ha azt hittem, hogy a hotel előt volt durva a helyzet, akkor nagyot tévedtem. Az csak a jéghegy teteje volt. A repülőtérre érve nem csak fotósok, hanem több száz sikoltozó tinilány várt, kezükben papírral és fényképezőgéppel. Az ablakon kibámulva kirázott a hideg, és ismét a sírás határán voltam. Egyszerűen megrémiszt ez  nagy tömeg. Persze, munkámból adódóan kisebb csoportok összegyűlnek, ha egyedül hagyok el valamilyen helységet, de azért Zayn jóval nagyobb tömeget vonz.
          - El ne engedd a kezem, nézz egyenesen előre, jó ? - mosolygott rám bíztatóan Zayn.
          - Félek - nyögtem ki.
          - Semmi baj nem lesz - nyomott egy gyors csókot ajkaimra, majd ahogyan kinyitotta az ajtót a sikoltozás csak erőteljesebb lett. Kint egy testőr már várt. Először Zayn szállt ki, majd kezemet fogva húzott maga után. Körbenéztem, a repülőtér körül véget nem érő tömeg ácsorgott, mind sikoltoztak, és a barátom nevét kiabálták. Zayn átkarolta a vállam, úgy haladtunk végig az előtéren. Ahogy észrevettek a hotel dolgozói azonnal segítségünkre siettek és egy biztonsági szobába tereltek.

          Zayn ledobta csomagjait a földre, majd visszasétált hozzám. Kezét a derekamra téve húzott közelebb magához, homlokát az enyémnek döntötte.
          - Minden oké ?
          - Mostmár igen - öleltem át szorosan.
          - Minden rendben lesz, babe. Sajnálom - nyomott egy puszit homlokomra és mellkasára vont.
          - Nem tehetsz róla. Végül is csak kurva jó hangod van és kibaszott jól nézel ki - vontam vállat, mire felnevetett.
          - Most ezt megköszönjem ? - húzta féloldalas mosolyra száját.
          - Illene - bólintottam.

***

          - Énekelsz nekem ? - kérdeztem tőle. Már legalább egy órája itt vagyunk ebben a szobában, müzliszelettel és ásványvízzel összezárva.
          - Mit szeretnél ? - paskolta meg a combját, jelezve hogy üljek oda.
          - Mindegy - karoltam át nyakát.
          - Legyen valami új, jó ? - mosolyodott el, mire megadóan bólintottam.
          
"My hands,
Your hands
Tied up
Like two ships.
Drifting
Weightless.
Waves try to break it.
I'd do anything to save it.
Why is it so hard to say it?"

          Hangja átjárta a helységet. Csodálattal figyeltem, soha nem értettem hogyan képes így énekelni. Szinte végig szemembe nézett, mire melegség töltött el. Pillangóim feléledtek, bonyolult táncot jártak hasamban. Az utolsó szavakat elénekelve szenvedélyesen csókolt meg. Nyelve bejutásért könyörgött, amit azonnal megadtam neki. Csípőjére ültem, úgy túrtam hajába és kényszerítettem közelebb magamhoz.
          - Zayn, van kamera - nyögtem ki, mikor pólóm aljával kezdett babrálni.
          - Kurva élet - káromkodott.
          - Na - ütöttem mellkasára, majd lehuppantam mellé a kanapére és elővette telefonom. - Le fogom cserélni a számom.
          - Miért is ? - érdeklődött.
          - Amióta itt vagy pontosan 48 nem fogadott hívásom van, csak a fiúktól.
          - Szép arány - bólintott. - Én asszem' ott hagytam a telefonom - nevetett fel. 
          - Nem, a táskádban van - böktem az említett tárgy fele.
          - Honnan tudtad ? - mosolyodott el, mikor feltúrta táskája tartalmát és tényleg ott volt.
          - Láttam amikor pakoltál, plusz beszéltél a management-el is - vontam vállat.
          - Azta, de keresett vagyok - csinált úgy, mint aki meg van lepődve majd visszaült mellém - 72 nem fogadott és 23 üzenet.
          - Hadd tippeljek, 40 management, 30 a fiúktól, persze ebből 20 Liam, és kettő otthonról - töprengtem.
          - Szinte - röhögött fel, majd visszadobta telefonját a táskába.           

Díj

Sziasztok ! 
Nem, nem új rész, bocsi. Most még megírok pár fejezetet, és akkor lesz, ígérem ! Egyébként nagyon örülök a tíz feliratkozónak, és a pozitív visszajelzéseknek is, bár nem sok van belőlük
Ma egy díjjal érkeztem, amit HItaly-tól kaptam, és nagyon köszönöm neki ! 

Szabályok :
Írj magadról 11 dolgot ! 
Válaszolj 11 kérdésre ! 
Tegyél fel 11 kérdést ! 
Küldd el 11 embernek !






11 dolog magamról : 
  • Ez az első blogom, és nagyon izgatott vagyok a miatt, hogy a későbbiekben tetszeni fog-e nektek ? 
  • Romániában, Brassóban élek. 
  • Imádok főzni, bár megenni már nem annyira. 
  • Hátgerincferdüléssel élek.
  • Ez az első díjam ! woooo
  • Nagyon-nagyon-nagyon szeretek gitározni. 
  • Mindig ki van festve a körmöm. Nem tudom elhagyni a házat e nélkül. 
  • Zene nélkül meghalnék. Szó szerint. 
  • California az álmom, de szívesen élnék Kanadában vagy Franciaországban is. 
  • Igazi parfüm-mániás vagyok. Kedvencem a Miss Dior Blooming Bouquet. 
  • Nagyon-nagyon magas vagyok, egész életemben kilógtam mindenféle sorból. 
Válaszok a 11 kérdésre : 
  • Kedvenc férfi/női színészed ?
              - Nőire mindig rávágom egyből, hogy Mila Kunis és ez soha nem fog változni. Férfi meg Leonardo DiCaprio. 
  • Kedvenc bandád ?
              - Azt hinnétek, hogy a One Direction, holott nincs kedvenc bandám. 
  • Legjobb emléked ?
              - Egy hét barátokkal a Balatonon. Ezt nem sok dolog fogja felülmúlni. 
  • Első csókod milyen volt ?
              - Nem szívesen emlékszek rá vissza, a jelenleg fent álló helyzetek miatt. 
  • Voltál-e már szerelmes ?
              - Voltam, vagyok, leszek... . 
  • Kedvenc filmed ?
              - Na most megfogtál, mivel rengeteg van. Barátság Extrákkal, LOL, Pitch Perfect, Egy gésa emlékiratai, Családi üzelmek, Vámpír akadémia, A tébolyultak stb. 
  • Kedvenc sorozatod ?
              - Hmm ... Pretty Little Liars, Ravenswood(volt), Vámpírnaplók, The Originals, Awkward, Carrie Naplója, New Girl. 
  • Kedvenc könyved ?
              - Akkor szakítsunk, Egy gésa emlékiratai. 
  • Kedvenc városod ?
              - Los Angeles !!!! 
  • Mi az álommunkád ?
              - Divattervező, modell. De mivel se kreativításom a divattervezői szakmához, se olyan alkatom, hogy modell legyek, ezek kilőve. 
  • Kedvenc sportod ?
              - Nézni ? Foci. Csinálni ? Semmi. 

11 kérdés :

  • Miért kezdtél el írni ?
  • Írás közben szereted a háttérzajt ? (gondolok itt zenére, tv-re, stb.)
  • Hány blogod volt eddig ? 
  • Hol laksz ?
  • Ki a kedvenc előadód ?
  • Mit szeretsz a blogodban legjobban ? 
  • És legkevésbé ? 
  • Van valamilyen furcsa szokásod, ha igen mi az ? 
  • Hány évesen kezdtél el írni ? 
  • Mi a kedvenc filmed ? 
  • Nagy családban élsz ?
11 ember :  3 ember :

Fourth


Lia Brown


          - El fogsz szédülni drága ! - nevetett Zayn a medence szélén ülve, amikor már fél órája pörögtem körbe egy óriási úszogumival.
          - Én soha - állítottam magabiztosan, bár a hányinger már kerülgetett.
          - Lia, tényleg fejezd be hallod - ugrott be a medencébe és mellém úszott.
          - De ez jó - vigyorogtam.
          - Zöld a fejed, nem vicces - fogta meg erős kezeivel vállamat, majd leemelte rólam az úszógumit. Úgy éreztem magam, mintha egy mosógépben lettem volna ezelőtt pár másodperccel. A fejem sajgott, és a vajas kifli eléggé visszakívánkozott.
          - Lehet nem volt ez egy jó ötlet - ráztam meg a fejem, de rosszabb lett.
          - Butus - kapott az ölébe, majd egészen a szobánkig vitt. Szorosan hozzábújtam meztelen mellkasához, majd mélyen beszívtam illatát, ami csakis neki van, akár parfüm nélkül is. Behunytam szemem és arra konentráltam hogy az előbbi hányinger ne fokozódjon, mert - valljuk be - az nem lett volna valami szép ha lehányom Zaynt.
***

          - Jobban vagy ? - guggolt le az ágy elé Zayn, miután már két pohár ásvánzvizet gurítottam le.
          - Nem igazán - húztam el a számat, majd mindenféle hirtelen mozdulat nélkül hátrafeküdtem.
          - Nem akarom azt mondani, hogy én megmondtam, de ... én megmondtam - feküdt le mellém Zayn és egy angyali mosollyal ajándékozott meg.
          - Rohadj meg, Malik - nevettem fel, ami először jó ötletnek tűnt, de amint megtettem szörnyű következményei voltak. Azonnal felpattantam és a fürdőszobába futottam, hogy ott kiadjam magamból a mai összes kaját.
          - Basszus Lia - rohant utánam Zayn.
          - Menj ki - nyögtem ki.
          - Dehogy megyek - fogta hátra hajam és közben gerincemen futtatta le-fel ujjait, ami jóleső borzongással töltött el. Amikor ezt csinálta, az mindig segített megnyugodni. 

***

          Kevesebb mint egy óra elteltével már összegabajodva tévéztünk az ágyon. Zayn mellkasán pihentettem fejem, míg ő hol az aromat cirógatta, hol karomat és oldalamat simogatta.
           - Szar ez a film - szólaltam meg végül.
           - Egyetértek - nem láttam, de biztos voltam benne, hogy mosolyog. 

           - Nem akarom, hogy visszamenj - mondtam kis köröket rajzolva hasára.
           - Csak pár hét, babe - puszilt bele hajamba. - És utána vége a turnénak.
           - Ja, és nemsoká kezdődik újra - suttogtam.
           - Ez a munkám - vont vállat.
           - Tudod mi a szívás ? - ültem fel.
           - Na mi ? - mosolygott rám ártatlanul.
           - Hmm...hol is voltam egy hónapja ?
           - Amerika - vont vállat. - Tudom. És ?
           - És ti hol voltatok ?
           - Párizs vagy Stockholm, már gőzöm sincs. De ez miért is fontos ? - ráncolta homlokát. Ez a tipikus gondolkodó Zayn fej.
           - Mindig megkerüljük egymást, te tökfej ! - nevettem fel.
           - Ja. Oké. Leesett - nevetett ő is saját magán.

***

          - Ne ordibálj már velem basszus - emelte fel hangját Zayn. Már több mint egy órája a managementel beszél. Be kell vallani, eléggé kiakadtak. - Nem. Majd. Oké baszdmeg akkor holnap. Szia - csapta le a telefont, majd felém sétált.
          - Bocsi - vezette kezét a derekamra. 
          - Megértem Zayn - mosolyogtam fel rá. - Vissza kell menned. 
          - Igérem, többet fogunk beszélni mint ez előtt. Igazából azt hittem mindent lehet egyszerre, de ebben az egy napban rájöttem hogy sokkal fontosabb vagy számomra mint holmi szórakozás. Már csak pár hét. Átvészeljük - suttogta az utolsó szavakat.
         - Mint minden mást is - bújtam hozzá. Ujjával gyöngéden felemelte az állam, majd egy lágy csókot lehelt ajkamra.

Third


Lia Brown


          - Mit csinálunk ma, hercegnő ? - csavarta fel egy tincs hajam Zayn, majd hagyta leomlani.
          - Menjünk el valamerre - néztem fel arcába. - Unom itt.
          - Nekem oké - vont vállat. - Na menj, készülj el. - paskolta meg fejem búbját, mire engedelmesen felpattantam és a fürdőszoba fele vettem az irányt.

          Gyorsan lezuhanyoztam, majd a zuhanykabinból kiszállva a tükörbe néztem. Szemem alatt fekete karikák éktelenkedtek a sírástól, de ennek ellenére boldog voltam. Boldog voltam, mert itt van velem.
          Felvittem egy kis korrektort az arcomra, hogy valamelyest eltüntesse a karikákat, majd egy törölközőbe csavartam testem, és kisétáltam a szobába, ahol Zayn az ágyon fekve tévézett.
          - Fel kéne...öltözz - nyeltem egyet, meztelen mellkasa láttára. A paplan éppen annyit takart amennyit muszály volt.
          - Ó, igen ? - mosolyodott el angyalian, majd felém lépkedett, így semmi nem takarta testét. 
          - Igen - nyögtem ki, majd ruháimmal berohantam a fürdőszobába.

          Egy fekete melegítőt és Zayn fehér pólóját vettem fel. Rávettem egy farmeringet, hogy valamelyest palástolja, valójában mennyire nagy is nekem ez a póló, majd hajamat kiengedve visszalépkedtem a szobába.
          Zayn egy szakadt farmerben és egy pulcsiban állt a szoba középen, haja az ég fele meredezett és úgy figyelt.
          - Mi az ? - tűrtem hátra egy tincset.
          - Semmi - mosolygott, és még mindig bámult.
          - Zayn basszus - nevettem fel.
          - Nyugi - lépkedett felém, kezét a derekamra vezette, úgy húzott közelebb magához. 
          - Meg ne próbáld - figyelmeztettem. Nagyon jól tudta mire gondolok, mégis bevetette a titkos fegyverét.
          - Mit, babe ? - fürkészte az arcom mosolyogva, miközben tekintetét belefúrta enyémbe.
          - Azt a dolgot a szemeddel na - hajtottam fejem a vállára, mire felnevetett és elengedett, hogy két másodperc múlva visszarántson és ajkait az enyémre nyomja. 
          - Tényleg megyünk - adtam egy utolsó, cuppanós puszit neki, majd a fekete sapkámat és napszemüvegem feltéve kilépkedtem az ajtón.
       
          - Még melegítőben is szexi vagy - morogta a fülembe, miközben a lift vitt minket lefele. 
          - Köszönöm - villantottam rá egy angyali mosolyt és megfogtam kezét. 

          Kézenfogva sétáltunk ki a hotelből, majd a legközelebbi Starbucks fele vettük az irányt. 
          Zayn mesélt az eddigi koncertekről, a sok rajongóról, és hogy mekkora afterpartykon voltak - ennél a témánál picit elhúztam a szám, szerintem észrevette mert nem beszélt többet róla -  meg úgy összességében Amerikáról . Én sok újat nem tudtam neki mondani Párizsról, de azért megmutattam neki pár képet amit a fotós küldött át e-mailben az éjszaka folyamán.

          Amint beléptünk a Starbucksba szinte minden szem ránk szegeződött, a tini lányok susogtak körülöttünk, miközben Zaynt stírölték. Megszorítottam a kezét és közelebb húztam magamhoz, mire mosolyogva lenézett rám és egy puszit nyomott az arcomra. Soha nem kezeltem jól az ilyen helyzeteket. 
          - Sziasztok, mit adhatok ? - mosolygott felváltva rám meg Zaynre egy huszas éveiben járó srác.
          - Egy karamelles frappucinot, és egy vajas kiflit - adtam le a rendelést.
          - Egy jegeskávét tejjel és szintén egy vajas kiflit - fizetett Zayn, majd továbbmentünk a következő pulthoz.
          - Zayn és Lia, igaz ? - szólt utánunk a srác. Csak bólintottam és tovább sétáltunk.
         
         Már rendelésünkkel a kezünkben nézelődtünk asztalt keresve. Találtunk egy viszonylag csendes helyet az egyik sarokban, majd oda lepakoltunk és leültünk egymással szemben.
         - Zayn, mikor kell...visszamenned ? - préseltem ki magamból a szavakat.
         - A fiúkon kívül senki nem tudja hogy eljöttem - vont vállat.
         - Mostmár biztosan igen - eresztettem el egy halvány mosolyt.
         - Jól áll ha mosolyogsz - döntötte oldalra fejét és úgy figyelt. Tereli a témát. Mindig ezt csinálja ha nem szeretne valamiről beszélni.
         - Zayn, légyszi. Csak mondd ki mikor.
         - Hamarosan - zárta le a témát, majd beleharapot vajas kiflijébe.
       
          Zaynnel rengeteget beszélgettünk az elmúlt egy hónapról, de viszont rengeteget nevettünk, amikor arról mesélt hogy mi folyik a színfalak mögött. Éppen indulni készültünk, amikor egy csapat lány odalépett hozzánk.
          - Zayn, csinálnál velünk egy képet ? - mosolygott a barátomra, nekem teljesen háta fordítva.
          - Persze - festett egy műmosoly arcára, majd felállt és átkarolta a lányt, aki mellkasára tette kezét, és simogatta. Kedvem lett volna kitépni a hosszú szőke haját majd a műkörmeit egyesével letörni. Említettem már hogy nem bírom az ilyen szituációkat ? Hangtalanul szürcsöltem tovább a frappémat, amíg Zayn egytől egyig csinált egy fotót az összes lánnyal. Kibámultam az ablakon és figyeltem a párizsi forgalmat, épületeket.
          - Lia - fonódott egy kar a derekamra. - Hé - fordította maga fele a fejem, mire makacsul visszahúztam azt. - Pici, ez a munkám - húzott mellkasára, majd az asztal alatt összekulcsolta kezeinket.
          - Visszamegyünk ? - néztem fel arcába, mire megadóan bólintott, majd felhúzott.

          Kézenfogva sétáltunk visszafele, amíg újra meg nem állítottak. Egyre többen és többen lettek, és a fejemben két részre oszlottak a lányok. Voltak a normálisak, akik számításba vettek és nem tapizták a barátomat, sőt néhányan velem is szerettek volna képet, és voltak az undok dögök, akik szinte ellöktek Zayn mellől, csak hogy ott érinthessék őt ahol csak tudják. Kezdett odagyűlni pár fotós is, és egyre idegesebb lettem. Nem szeretem a felhajtást, főleg nem ha Zayn és körülöttem van. Magam köré fontam a karom és kicsit félve néztem körbe, amíg Zayn még aláírást osztogatott. Észrevehette, hogy valami bajom van, mert elköszönt a csalódott lányoktól majd átkarolt és kifele húzott a tömegből.
          - Minden oké ? - kérdezte egy bíztató mosoly társaságában, amikor már nem üldöztek. Legalábbis nem annyira feltűnően.
          - Persze - vontam vállat.
          - Lia, nem lehetek bunkó velük, akármennyire is idegesítenek ilyenkor.
          - Tudom - bólintottam.
   
          Amint beléptünk a hotel ajtaján kissé megnyugodtam, mert tudtam hogy ide már nem követhetnek. Amielőtt felmentünk volna a szobába a lobby bar fele vettük az irányt, én egy narancslével, míg Zayn meg egy koktélall a kezében ült le az egyik kinti székbe. Napernyők voltak felhúzva, a hotel medencéje körül rengeteg felnőtt, de annál több kisgyerek élvezte a napsütést. Néhányan észrevettek, egy-két ember odajött aláírásért és közös képért, de közel sem olyan illetlenek, mint amilyenek az után nap mint nap megtalálnak.

Second


Lia Brown

          - Elnézést a késői zavarásért Brown kisasszony. Egy férfi van itt, és beszélni szeretne magával. Állítása szerint nagyon sürgős.
          - Adja át neki a telefont - szóltam bele erőtlenül. 
          - Lia, csak kérlek engedj fel, én ... - szólt bele rekedtes hangján. Ezer közül is felismerném.
          - Gyere - susogtam, majd letettem a kagylót.

          Összekuporodva ültem az ágyon. Könnyeim potyogtak, nyomot hagyva a hófehér takarón. Éppen újra a mellettem fekvő magazinra pillantottam, amikor nyílott az ajtó. Szó nélkül odasétált hozzám, és leült az ágy szélére. Csak némán ült és bámult. Szemei könnyesek voltak, aggodalmat, megbánást, szomorúságot véltem felfedezni bennük.

          - Ne szólj semmit. Még ne - suttogtam, majd odabújtam mellkasára. Mélyen beszívtam bódító illatát, és sorosabban hozzábújtam. Először meglepődött, majd magához vont, és belepuszilt a hajamba. Erős karjai közt tartott, mintha félne elmegyek, egyre közelebb húzott magához. Ott, abban a pillanatban úgy éreztem haza értem. Átöleltem hasát, arcom vállába fúrtam, pólóját eláztattam könnyeimmel, de nem érdekelt. 
          - Remélem tudod, hogy hazugság - suttogta és belepuszilt a nyakamba. Bizsergés futott végig a gerincemen. Lia ! Nem helyes, beszéljétek meg !
          - Zayn ... húzódtam el tőle. Rám nézett óriási barna szemeivel, amire ismét sírhatnékom támadt.
          - Sst ! - törölt le gyöngéden egy könnycseppet az arcomról - Minden oké lesz. 
          - Neked talán oké lesz Zayn - csattantam fel - De mi a szar ez ? - dobtam elé az újságot. 
          - Ez egy fénykép, egy teljesen hazug cikkel - fogta meg a kezem, de elhúztam azt. 
          - Miért voltál vele ? - csuklott el a hangom.
          - Nem tudom, Lia  - nézett a falra.
          - A szemembe nézz - szóltam neki oda, mire rám kapta tekintetét. 
          - Csak kurvára hiányzol, és nem bírom - csuklott el a hangja. 
          - Ja és erre ágyba viszed a másikat - dörrentem rá, majd elkezdtem tapsolni - Gratulálok, Zayn Malik. Gratulálok.
          - Lia, nézz rám - parancsolta. - Nem. Történt. Semmi. Igen, feljött velem a hotelbe, de nem sokkal utána elküldtem.
          - Jó volt egy menetre, mi ? - húztam gúnyos mosolyra a szám. 
          - Lia, bassza meg ! - állt fel és ököllel belevert a falba. - Tudom, nem hiszel nekem és tudom hogy egy barom vagyok. Nem Lia, nem lesz könnyű. Nem lesz könnyű, mert újra darabokra szednek, és ketten kell összeraknunk mindent. Nem lesz könnyű, mert elölről kell kezdeni, de megoldjuk. Meg fogjuk oldani, mert akarom ezt, mindennél jobban akarlak téged, akarlak minket, és főként akarom a szerelmed. És ez talán úgy hangzik neked, mint egy elcsépelt, romantikus regény - mosolyodott el halványan - mert talán az is, de tudod mit babe ? Nem érdekel. Nem érdekel, mert az egyetlen dolog, ami számít az te vagy. Utánam meg az özönvíz... . És most nyugodtan kidobhatsz, igen kibaszottul megérdemlem, főleg azok után hogy semmi nem történt - az utolsó szavakat már üvöltve mondta, amitől csak jobban sírni kezdtem. - Basszus nézd meg mit csinálok veled - jött oda mellém és magához húzott. 
          - Hé, Zayn, én bízok benned, csak... annyira régen találkoztunk, és pasi vagy neked is vannak igényeid. Én csak félek- simítottam kezem arcára, majd le tarkójára, majd végül közelebb húztam magamhoz - félek hogy elveszítelek - tettem hozzá halkan. 
          - Szeretlek Lia, és lehet hogy jelenleg kételkedsz bennem, sőt biztos, mert ismerlek - mosolyodott el halványan - de tudd, hogy soha nem tudnálak megbántani. Amint a cikk napvilágra került, felültem az első gépre, mert tudtam hogy így fogsz reagálni - simított végig arcomon. 
          - Annyira hiányoztál - susogtam. Lenézett ajkaimra, majd vissza a szemembe, egyre közelebb hajolt végig a szemembe nézve, majd nem bírtam tovább és megcsókoltam. 
   
           Nyelvével végignyalt alsó ajkamon, azonnal beengedtem, beletúrtam hajába, így húztam egyre közelebb magamhoz, nyelve vad táncra hívta az enyémet. Gyöngéden lefektetett az ágyra, majd ahol  ért ott csókolt.
           - Kizárt - morogtam fülébe, majd fordítottam helyzetünkön, s egyből én kerültem felülre.
          Újra megcsókoltam, majd egyre lentebb haladtam. Mikor elértem nyakához beharaptam a bőrét, majd finoman szívni kezdtem, mire nyögést hallatott. Tudtam hol a gyenge pontja, s ezt ki is élveztem.
          Egyre tovább mentünk, s a ruhadarabok is gyorsan lekerültek rólunk. Zayn ma este volt a leggyöngédebb, mindent úgy csinált ahogy szerettem volna. Tökéletes volt.
          
          Kifáradva dőltem mellkasára, majd apró csókokkal hintettem be azt, mire ő a hátam kezdte cirógatni.
           - Hiányoztál Lia. El sem hiszed mennyire - puszilt bele a hajamba.
           - Én hiányoztam vagy a szex ? - néztem fel mosolyogva a csokoládébarna szempárba. 
           - Te jobban - csókolt meg, majd ismét fölém került. Az oldalamat kezdte simogatni, majd hasamra rajzolt kis köröket, mire elkezdtem nevetni. 
           - Bocsi, de ez csikiz - nyögtem ki, majd játékosan a mellkasára ütöttem.
           - Azért csináltam - vont újra mellkasára, majd sóhajtott egyet.
           - Mi a baj ? - néztem fel arcába.
           - A management ki fog nyírni amiért leléptem a mai koncertről, a holapi rádiós interjúról és valószínűleg a holnapi koncertről is. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha eljönnél Amerikába... már csak pár hét.
           - Tudom Zayn, tudom. De ott a managementetek, aki amúgy sem szeret, és ott a munkám. Két hét...ezek után már kibírjuk - néztem fel a csokoládébarna szempárba, ami szomorúan figyelt engem. 
            - Elhiszed nekem, ha azt mondom, leszarom a managementet ? 
            - De én nem szarom le Davidet, Zayn. Két hét múlva hazajöttök, újra ugyanolyan lesz minden. Nincs értelme mindent felbolygatni. Most pedig aludj - nyomtam ajkára egy jóéjt puszit, majd visszadőltem mellkasára. 

***

          Napsütésre ébredtem, majd nagyot  nyújtóztam, mire egy fájdalmas nyögést hallottam meg. 
          - Lia - hallottam meg szerelmem rekdtes hangját. Szívem kihagyott egy ütemet, már a reggeli órákban képes ezt kiváltania belőlem. 
          - Mi az ? - morogtam. 
          - Rendesen orrba vágtál - nevetett fel.  
          - Úristen, bocsi - ültem fel, mire a nagy sebességtől megszédültem. 
          - Elviszlek egy válogatásra az Oroszlánkirály 4-be. Tuti helyed lenne - kuncogott fel, mire morcosan ránéztem és visszadőltem rá. 
          - Ez már annyira hiányzott - sóhajtott fel, majd szenvedélyesen megcsókolt. Nyelve bejutásért könyörgött, amit meg is adtam neki. Kis idő múlva levegőhiány miatt szétváltunk. 
          - Azt mondják a reggeli szex jobban felébreszt mint bármi más - búgta rekedtes hangján a fülembe. Akármikor el tudnék olvadni tőle. 
          - Plusz jó edzés is - suttogtam ajkaiba.

First

    

Lia Brown

          Csak ültem az ágyon, megsemmisülve. Nem akartam elhinni, nem akartam semmit hallani, vagy érezni. Kezeim közt szorongattam az újságot, és legszívesebben összetéptem volna. Nem, nem, nem. Nem lehet igaz. Soha nem csalna meg, hiszen szeret... .
          Lassan egy hónapja, hogy elmentek, alig kommunikálunk, hiánya felemészt. Még ha a világ legszebb városában is tartózkodom jelenleg - szakmámból adódoan - őt semmi nem pótolhatja. Lehet tőlem Eiffel torony, vagy akár Notre Dame is. Nem érdekel, Zaynt akarom.
       
          És most mégis itt ülök, úgy érzem magam mint egy porcelánbaba. Belül darabokra törtem, amint megláttam a képet, amint egy másik lány mellett mosolyog. Persze, könnyen meglehet, hogy a média felfújja az egészet, hiszen hányszor megtették már ?! De mégis elhagyta azt a bizonyos szórakozóhelyet azzal a lánnyal . Az önbizalmam konkrétan a béka segge alatt pihen, hiszen nézzetek csak rá arra a lányra . Jó a stílusa, magas és gyönyörű. Minden pasi álma.

          Előkotortam a telefonom a párnám alól, majd tárcsáztam azt a számot, ami legelőbb eszembe jutott. Csörög... . Már ott voltam, hogy leteszem, mire az ötödik csörgés után beleszólt.

         - Szia, pici ! Mizu ? - hallottam kedves hangját.
         - Szükségem van rád... - csuklott el a hangom.
         - Mi történt kicsim ? - aggódott.
         - Gyere ide .. - sírtam fel.
         - Lia, Párizs nem egy köpésre van - láttam, ahogyan elmosolyodik előttem.
         - Hiányzol ... - sírtam fel ismét, majd kinyomta a telefont.

          Semmit nem akartam csinálni, csak az ágyamban maradni egész nap egy bögre kakaóval és a sorozatokkal. Ránéztem a mellettem fekvő újságra, majd ismét elkezdtek potyogni a könnyeim, rá, Zayn arcára .

          - Lia, mi a fasz van, Zayn elment a szállodából, csak annyit mondott megy Párizsba. Mi történt baszdmeg ? - vettem fel a percek óta csörgő telefonom.
           - Ó, szóval jó estétek volt ? - szóltam bele gúnyosan a telefonba. Könnyeimnek nyoma sem volt, egyedül két ember mellett mertem sírni. Az anyukám előtt, és... és Zayn előtt. Zayn gonolatára fátyolos lett a tekintetem, de vettem egy nagy levegőt, és nem hagytam kicsordulni azt a fránya könycseppet. Nem, amíg le nem tettem a telefont.
           - Bocsi Lia, de egyáltalán nem értelek, és jó lenne ha valamelyikőtök elmagyarázná mi a szar van. és Zayn miért ment el szó nélkül Párizsba ! - kiáltott fel Harry.
           - Egy szó mint száz, Harry ... újság. És egy bizonyos Sonia Kashuk. A többit rakjátok össze magatoknak - csaptam le a telefont. Nem bírtam tovább, patakokban törtek fel újra a könnyeim, ha akartam se tudtam volna megállítani őket.

***

          Ránéztem az órámra, 13:52. Órák óta bámulom a címlapot és nem akarok hinni a szemeimnek. Hiszen szeret, annyiszor bebizonyította már nekem. Amióta belépett az életembe, el sem tudnám képzelni a mindennapjaimat nélküle. Számomra ő olyan, mint a heroin. A saját ízlésvilágomnak megfelelő drog. Amikor a közelében vagyok, a pillangók táncot járnak a hasamban, amikor megérint a pulzusom az egekbe szökik. Nem, belegondolni is rossz volt, hogy mi fog történni, ha az egész cikk igaz. Elhagy ? Nem bírnám ki, belepusztulnék. 
         
         Bebattyogtam a fürdőszobába, majd belenéztem a tükörbe. Egy meggyötört, kisírt szemű lány nézett vissza rám, a boldogságnak ami egy hónapja állandó volt, már nyoma sincs. Kicsit elmosolyodtam a pólómon, I ♥ MY BOYFRIEND, írta rajta . Zayntől kaptam az évfordulónkra, azóta ez az állandó pizsi pólóm. Illetve, cserélgetem ez közt, meg Zayn piros-fekete kockás inge közt. Mindig is imádtam elvenni a cuccait, így fél ruhatára a London-i lakásomban pihen. 

***

         Az ügynökséghez érve lehúztam belépő kártyámat, majd a lifttel felmentem a második emeletre, ahol a fotózásom lesz. Amint felértem szemben találtam magam Daviddel, aki azonnal odarohant hozzám. 
        - Lia, mi történt ? - David apám helyett apám volt, úgy támogatott, mintha egész életében ismert és szeretett volna. 
        - Nem akarok beszélni róla - susogtam, és bementem az ideiglenes öltözőmbe, ahol a sminkes és a fodrász már várt. 

          Bő félóra alatt embert faragtak belőlem, majd mehettem tovább a stylisthoz, aki egy barackszínű pulcsit és egy farmert adott rám, fehér vászoncipővel. Hál' istennek ma nem kellett magassarkúban járkálnom 4-5 órát, pont az hiányzott volna. Egy öleléssel jutalmaztam Rick-nek a ruhákat, majd kimentem a reflektorfénybe, és kezdődhetett az igazi munka. 

         A fotózás végeztével odamentem Tom-hoz, a fotóshoz miközben ő a laptophoz csatlakoztatta a fényképezője USB kábeljét, és miközben várta hogy betöltődjenek a képek váltottunk pár szót. 
         Amint megláttam őket ismét rámjött a sírhatnék. Egyáltalán nem voltam megelégedve az eredményekkel, a szemem be volt dagadva a sok sírás miatt, és ezt a jegelés és az alapozó sem tudta helyrehozni. Egy csődtömegnek éreztem magam. Inkább visszamentem az öltözőmbe, majd a cuccaimat összeszedve elhagytam az ügynökség épületét. 

         Beszálltam a lent rám váró Audi-ba, ami egyenesen a hotelhez vitt. Az utat csöndben ültem végig, leszámítva hogy a zsebemben levő telefon folyamatosan rezgett. Ránéztem a kijelzőre, Harry hív... Liam hív ... Nem fogadott hívások - többnyire a fiúktól - álltak a híváslistámon, de nem akartam foglalkozni velük. 

         A portán felmutattam a belépőkártyám, majd beszállva a liftbe, egyenesen a tizenkettedik emeletre vitettem magam. Szobámba beérve ledobtam táskám az ágyra és ránéztem az órára. Már este tíz is elmúlt. 

         Bementem a fürdőszobába, majd felgumiztam a hajam és beszálltam a zuhanykabinba. A forró víz égette a bőröm, de pont erre volt szükségem. A zuhany alatt újra elsírtam magam, hiszen senki nem lát ... ki kell adnom magamból. Amikor Zaynre gondoltam a szivem mintha többezer darabra tört volna, holott semmiben sem voltam biztos. Persze, bízom Zaynben, de ott az a kép...és. 

***

        Éppen az ágyon feküdtem és úgy körülbelül a huszadik zsebkendőt használtam el, miközben ismét a képet néztem, amikor hívtak a recepcióról. Szipogva szóltam bele. 
        - Elnézést a késői zavarásért Brown kisasszony. Egy férfi van itt, és beszélni szeretne magával. Állítása szerint nagyon sürgős.

Prologue

BREAKING NEWS
Zayn Malik, a csaló ? 

"Fotósaink lencsevégre kapták, amint Zayn Malik (21) 
Sonia Kashuk (20) társaságában hagyja el 
azt a Los Angeles-i szórakozóhelyet, 
ahová barátaival érkezett nem sokkal az esemény előtt.  
Egyes információk szerint bent találkoztak
, mások azt állítják már látták őket az utcán is. 
Kétségtelen, a fiatalok nagyon jól érezték magukat a szórakozóhelyen. 

Kérdés , hogy Zayn Malik barátnője mit fog szólni ehhez ? 
Lia Brown (20) és Zayn Malik másfél éve alkotnak egy párt, 
és számtalanszor bebizonyították nekünk, hogy kapcsolatuk mindent kibír, 
na de Liának csalással még nem volt dolga. 
Kiváncsiak vagyunk, mi fog kisülni ebből az afférból, amíg a 
One Direction Amerikában ès Lia Brown Párizsban tartozkodik. 
Ej, ej Zayn, hát így kell bánni a barátnőddel?!"