Lia Brown
- Mit csinálunk ma, hercegnő ? - csavarta fel egy tincs hajam Zayn, majd hagyta leomlani.
- Menjünk el valamerre - néztem fel arcába. - Unom itt.
- Nekem oké - vont vállat. - Na menj, készülj el. - paskolta meg fejem búbját, mire engedelmesen felpattantam és a fürdőszoba fele vettem az irányt.
Gyorsan lezuhanyoztam, majd a zuhanykabinból kiszállva a tükörbe néztem. Szemem alatt fekete karikák éktelenkedtek a sírástól, de ennek ellenére boldog voltam. Boldog voltam, mert itt van velem.
Felvittem egy kis korrektort az arcomra, hogy valamelyest eltüntesse a karikákat, majd egy törölközőbe csavartam testem, és kisétáltam a szobába, ahol Zayn az ágyon fekve tévézett.
- Fel kéne...öltözz - nyeltem egyet, meztelen mellkasa láttára. A paplan éppen annyit takart amennyit muszály volt.
- Ó, igen ? - mosolyodott el angyalian, majd felém lépkedett, így semmi nem takarta testét.
- Igen - nyögtem ki, majd ruháimmal berohantam a fürdőszobába.
Egy fekete melegítőt és Zayn fehér pólóját vettem fel. Rávettem egy farmeringet, hogy valamelyest palástolja, valójában mennyire nagy is nekem ez a póló, majd hajamat kiengedve visszalépkedtem a szobába.
Zayn egy szakadt farmerben és egy pulcsiban állt a szoba középen, haja az ég fele meredezett és úgy figyelt.
- Mi az ? - tűrtem hátra egy tincset.
- Semmi - mosolygott, és még mindig bámult.
- Zayn basszus - nevettem fel.
- Nyugi - lépkedett felém, kezét a derekamra vezette, úgy húzott közelebb magához.
- Meg ne próbáld - figyelmeztettem. Nagyon jól tudta mire gondolok, mégis bevetette a titkos fegyverét.
- Mit, babe ? - fürkészte az arcom mosolyogva, miközben tekintetét belefúrta enyémbe.
- Azt a dolgot a szemeddel na - hajtottam fejem a vállára, mire felnevetett és elengedett, hogy két másodperc múlva visszarántson és ajkait az enyémre nyomja.
- Tényleg megyünk - adtam egy utolsó, cuppanós puszit neki, majd a fekete sapkámat és napszemüvegem feltéve kilépkedtem az ajtón.
- Még melegítőben is szexi vagy - morogta a fülembe, miközben a lift vitt minket lefele.
- Köszönöm - villantottam rá egy angyali mosolyt és megfogtam kezét.
Kézenfogva sétáltunk ki a hotelből, majd a legközelebbi Starbucks fele vettük az irányt.
Zayn mesélt az eddigi koncertekről, a sok rajongóról, és hogy mekkora afterpartykon voltak - ennél a témánál picit elhúztam a szám, szerintem észrevette mert nem beszélt többet róla - meg úgy összességében Amerikáról . Én sok újat nem tudtam neki mondani Párizsról, de azért megmutattam neki pár képet amit a fotós küldött át e-mailben az éjszaka folyamán.
Amint beléptünk a Starbucksba szinte minden szem ránk szegeződött, a tini lányok susogtak körülöttünk, miközben Zaynt stírölték. Megszorítottam a kezét és közelebb húztam magamhoz, mire mosolyogva lenézett rám és egy puszit nyomott az arcomra. Soha nem kezeltem jól az ilyen helyzeteket.
- Sziasztok, mit adhatok ? - mosolygott felváltva rám meg Zaynre egy huszas éveiben járó srác.
- Egy karamelles frappucinot, és egy vajas kiflit - adtam le a rendelést.
- Egy jegeskávét tejjel és szintén egy vajas kiflit - fizetett Zayn, majd továbbmentünk a következő pulthoz.
- Zayn és Lia, igaz ? - szólt utánunk a srác. Csak bólintottam és tovább sétáltunk.
Már rendelésünkkel a kezünkben nézelődtünk asztalt keresve. Találtunk egy viszonylag csendes helyet az egyik sarokban, majd oda lepakoltunk és leültünk egymással szemben.
- Zayn, mikor kell...visszamenned ? - préseltem ki magamból a szavakat.
- A fiúkon kívül senki nem tudja hogy eljöttem - vont vállat.
- Mostmár biztosan igen - eresztettem el egy halvány mosolyt.
- Jól áll ha mosolyogsz - döntötte oldalra fejét és úgy figyelt. Tereli a témát. Mindig ezt csinálja ha nem szeretne valamiről beszélni.
- Zayn, légyszi. Csak mondd ki mikor.
- Hamarosan - zárta le a témát, majd beleharapot vajas kiflijébe.
Zaynnel rengeteget beszélgettünk az elmúlt egy hónapról, de viszont rengeteget nevettünk, amikor arról mesélt hogy mi folyik a színfalak mögött. Éppen indulni készültünk, amikor egy csapat lány odalépett hozzánk.
- Zayn, csinálnál velünk egy képet ? - mosolygott a barátomra, nekem teljesen háta fordítva.
- Persze - festett egy műmosoly arcára, majd felállt és átkarolta a lányt, aki mellkasára tette kezét, és simogatta. Kedvem lett volna kitépni a hosszú szőke haját majd a műkörmeit egyesével letörni. Említettem már hogy nem bírom az ilyen szituációkat ? Hangtalanul szürcsöltem tovább a frappémat, amíg Zayn egytől egyig csinált egy fotót az összes lánnyal. Kibámultam az ablakon és figyeltem a párizsi forgalmat, épületeket.
- Lia - fonódott egy kar a derekamra. - Hé - fordította maga fele a fejem, mire makacsul visszahúztam azt. - Pici, ez a munkám - húzott mellkasára, majd az asztal alatt összekulcsolta kezeinket.
- Visszamegyünk ? - néztem fel arcába, mire megadóan bólintott, majd felhúzott.
Kézenfogva sétáltunk visszafele, amíg újra meg nem állítottak. Egyre többen és többen lettek, és a fejemben két részre oszlottak a lányok. Voltak a normálisak, akik számításba vettek és nem tapizták a barátomat, sőt néhányan velem is szerettek volna képet, és voltak az undok dögök, akik szinte ellöktek Zayn mellől, csak hogy ott érinthessék őt ahol csak tudják. Kezdett odagyűlni pár fotós is, és egyre idegesebb lettem. Nem szeretem a felhajtást, főleg nem ha Zayn és körülöttem van. Magam köré fontam a karom és kicsit félve néztem körbe, amíg Zayn még aláírást osztogatott. Észrevehette, hogy valami bajom van, mert elköszönt a csalódott lányoktól majd átkarolt és kifele húzott a tömegből.
- Minden oké ? - kérdezte egy bíztató mosoly társaságában, amikor már nem üldöztek. Legalábbis nem annyira feltűnően.
- Persze - vontam vállat.
- Lia, nem lehetek bunkó velük, akármennyire is idegesítenek ilyenkor.
- Tudom - bólintottam.
Amint beléptünk a hotel ajtaján kissé megnyugodtam, mert tudtam hogy ide már nem követhetnek. Amielőtt felmentünk volna a szobába a lobby bar fele vettük az irányt, én egy narancslével, míg Zayn meg egy koktélall a kezében ült le az egyik kinti székbe. Napernyők voltak felhúzva, a hotel medencéje körül rengeteg felnőtt, de annál több kisgyerek élvezte a napsütést. Néhányan észrevettek, egy-két ember odajött aláírásért és közös képért, de közel sem olyan illetlenek, mint amilyenek az után nap mint nap megtalálnak.